Mobil információs társadalom

Individuum és személyiség az információs társadalomban:

A platóni (elvont-idõtlen ideákat kontempláló) s a Descartes-i/Locke-i (a gondolkodás tárgyait-tartalmait önnön elméje magányában szemlélõ) kognitív szubjektum - megismerõ individuum - Homérosz korában még oly nyilvánvalóan lehetetlen elképzelése ma újra egészen valószerûtlennek tûnik. A megismerõ szubjektum ma a hálózott individuum - a sajátos-egyéni tájékozódásai, kapcsolódásai által megkülönböztethetõ egyéniség, aki ugyanakkor állandó kommunikatív kapcsolatban áll szûkebb-tágabb virtuális környezetével. Milyen személyiségpszichológiai vonások jellemzik a hálózott individuumot? Az elsõ alapvetõ belátás (melyet Horányi Endrének köszönhetek - jelen projektben Horányi "Mobil/talan személyiség" c. elõadásával vesz részt): ezen a területen a szocializáció mikéntje meghatározóbb, mint a velünkszületett vagy kisgyermekkorban szerzett diszpozíciók. A virtuális környezetben az az ifjú érzi magát otthon, aki ama környezettel már gyermekkorában megismerkedett. A második belátás viszont: függetlenül a szocializáció mikéntjétõl, az eredendõen eltérõ személyiségtípusok/tanulótípusok megléte és jelentõsége félreismerhetetlen. Milyen tipológiák kínálkoznak itt? Freud orális-anális szembeállítása könnyen alkalmazható - gondoljunk csak az anális személyiség vonzalmára a strukturált idõ s a jól tagolt nyomatok iránt - , de elméletileg nem termékeny. Hasonlót mondhatunk Jung introvert-extravert megkülönböztetésérõl. Ígéretes viszont ugyanennek a megkülönböztetésnek Eysenck-féle továbbvitele, különösen a Personality and Individual Differences: A Natural Science Approach c. munkában kifejtett, az idõsebb és az ifjabb Eysenck által közösen kidolgozott, érett változatában.¹ "Introverts", olvashatjuk itt, "learned better when they followed a carefully sequenced, highly prompted learning structure, whereas extraverts were more successful when presented with a random arrangement." Ehhez a szerzõk hozzáteszik: "At least until quite recently, educational provision has tended to approximate more closely to a structured than an unstructured system. As a consequence, the academic superiority of introverts may be due in large measure to the fact that the educational system is more closely geared to their needs than to those of extraverts."² Az introvert-extravert különbséget Eysenck-ék biológiailag is értelmezni tudják; vagyis megállapításuk, mely szerint az extravert típus kevésbé szorul strukturált tanulási környezetekre, igencsak jól operacionalizálható. - Ha már Freud szóbakerült, tegyünk említést, a mobil információs társadalom perspekívájából, a tudattalan fogalmáról. Edmund Carpenter írta a McLuhan-nal közösen kiadott Explorations in Communication: An Anthology (London: Jonathan Cape, 1960) bevezetõ esszéjében: "The phonetic alphabet and all its derivatives stress a one-thing-at-a-time analytic awareness in perception. This intensity of analysis is achieved at the price of forcing all else in the field of perception into the subliminal. For 2500 years we have lived in what Joyce called 'ABCED-mindedness'. We win, as a result of this fragmenting of the field of perception and the breaking of movement into static bits, a power of applied knowledge and technology unrivaled in human history. The price we pay is existing personally and socially in a state of almost total subliminal awareness. - In the present age of all-at-onceness, we have discovered that it is impossible - personally, collectively, technologically - to live with the subliminal. Paradoxically, at this moment in our culture, we meet once more preliterate man. For him there was no subliminal factor in experience; his mythic forms of explanation explicated all levels of any situation at the same time. This is why Freud makes no sense when applied to pre- and postliterate man." Bõ negyven évvel a fenti szavak megfogalmazása után immár bizton mondhatjuk: a kommunikációtechnológia mai szintjén - a folyamatos önmagunk-kibeszélése állapotában - az úgymond elfojtott lelki tartalmak átmeneti kora lejárt.

1. Hans J. Eysenck és Michael W. Eysenck, Personality and Individual Differences: A Natural Science Approach, New York: Plenum Press, 1985.

2. Eysenck és Eysenck, 322.o. A 324.sk. oldalon ezt az összefoglalást adják: "two main research strategies ... have been used in this area. One approach is simply to correlate personality research scores with measures of academic attainment. This can provide an overview of what is happening, but it is usually extremely difficult to decide exactly how personality is having its effect. The alternative approach is more experimental in nature and involvescomparing the effects of different teaching strategies on learners varying in personality. This approach has not been used extensively but appears to offer much greater promise of discovering the teaching methods that are optimal for each individual."