 |
társadalom |
 |
|
társadalom |
|
A pszichológia mai felfogása szerint a megismerési funkciók (figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás, nyelvi feldolgozás, stb.) egymásra épülõ rendszert alkotnak, amelyen belül az egyes funkciók is sajátos törvényszerûségeket mutató rendszerben szervezõdnek. A törvényszerûségek általános jellemzõi viszonylag jól leírhatók, annak ellenére, hogy az egyének saját tapasztalatai ezeket modulálják. A megismerési funkciók fejlõdése adott biológiai korlátok között történik, az egyes életkorokban azonban a kognitív funkciók jellemzõ, gyakran minõségi változását a biológiai, genetikailag meghatározott adottságokon kívül a környezet feltételei erõsen meghatározzák. A környezeti hatások köre meglehetõsen tág, hiszen a szûkebb és tágabb szociális környezet hatásain kívül számos tényezõt sorolunk ide, jóllehet a pszichológia a kognitív fejlõdés és a technikai környezet hatásainak interakciójával csak az utóbbi néhány évben kezdett el foglalkozni. Amennyiben a szociális környezet részének tekintjük az információközlés és kommunikáció eszközeit, feltétlenül el kell gondolkoznunk azon, hogy ezeknek az eszközöknek a használata befolyásolja-e a kognitív fejlõdést, ha igen azonos, vagy eltérõ hatású-e az egyes kognitív funkciók esetében, megváltoznak-e az eszközhasználattal összefüggésben szokásaink, készségeink, preferenciáink, gondolkodási kapaszkodóink?
A technikai eszközök használatának következtében kialakult megváltozott magatartásformák pszichológiai kérdéseivel az elsõk között kezdett el foglalkozni az az 1998-ban indult folyóirat, amely az Internet, a multimédia és a virtuális valóság hatásainak kérdéseit elemzi. A CyberPsychology & Behavior címû folyóiratban megjelenõ írások többsége az Internet használatával összefüggõ olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az Internet-függõség személyiségpszichológiai, szociálpszichológiai és pszichiátriai vonatkozásai, a telepszichológia, tehát az Interneten keresztüli tanácsadás, a félelem-, pánik- fóbia-terápiák új módozatai. Ez utóbbiak kezelésének új lehetõségeként vetõdött fel elõször a mobil telefon terápiás célokra történõ használata.1 Úgy tûnik tehát, hogy a pszichológus számára az új információs technológiák két szempontból is érdekesek; az egyik szempontot azok a magatartás- módosulások jelentik, amelyekkel a személyiségrõl és a kognitív funkciók szerkezetérõl és fejlõdésérõl többet tudhatunk meg, a másik szempontot viszont az eszközök pszichológiai célokra történõ felhasználásának lehetõségei jelentik. Az eszköz használatának rövid- illetve hosszú távú hatása a kognitív struktúrára és annak fejlõdésére a pszichológiai vizsgálódás egyik lehetséges témája, miközben maga az eszköz a vizsgálódás, a kutatás módszertani repertoárját bõvítheti.
Az emberi viselkedés jellemzõinek és meghatározó faktorainak tanulmányozására a pszichológiában széles módszertani bázis alakult ki. A kognitív funkciók tanulmányozására kialakult eljárások jelentõs részében a tevékenység végeredményének, a teljesítmény valamilyen paraméterének az értékeibõl indulunk ki. Jól tudjuk azonban, hogy ugyanazon feladat megoldása, vagy ugyanazon teljesítmény elérése eltérõ módokon, eltérõ stratégiákkal lehetséges. Ezeknek az eltéréseknek a tanulmányozására olyan online mérések lehetnének a legalkalmasabbak, amelyeket a pszichológia egyelõre kevésbé elterjedten használ. Erre a mobil telefon, mint online mérõeszköz kifejezetten új és eredeti lehetõséget kínál. A mobil telefonnak vizsgálati eszközként történõ felhasználása különösen indokolt lehet, amikor magának az eszköznek a sajátosságai által meghatározott - esetenként korlátozott - teljesítmény jellemzõit tesszük vizsgálatunk tárgyává. A teljesítmény folyamatának és végeredményének együttes mérése számos új eredményt hozhat olyan kérdések vizsgálatában is, mint amelyeknek ismertetésére ebben a rövid tanulmányban is sor kerül.
A mobil telefonok második generációjának hazánkban is széles körû elterjedését követõen feltételezhetõ, hogy az eszközt rendszeresen használók korábban kevésbé elterjedt szokásokat alakítanak ki. A feltételezett, és fõként a nem feltétlenül tudományos igényû megfigyelések alapján a mobil telefonok használatával együtt járó változások körébõl több lényeges szempont is kiemelhetõ. Ezek a szempontok egyelõre néhányat fednek le azok közül, amelyek már az új, a teljes és állandó elérhetõség világát ígérõ eszköz használatával összefüggésben mérhetõ változást mutatnak:
(1) A motoros és szenzomotoros készségek változása
Az eszköz használata során, illetve használatának következtében más eszközök használatára is transzferálhatóan a szenzomotoros készségek komplexitása megváltozik. Feltételezhetõ, hogy ezeknek a készségeknek a változása életkori összefüggést is mutat. Erre utalnak azok a mindennapi megfigyelések, amelyek alapján feltûnõ a 10-20 éves korosztály eszközhasználati rugalmassága, az eszközök mûködtetésére vonatkozóan a verbális instrukciók feldolgozását megkerülõ próba-szerencse tanulás hatékony alkalmazása.
(2) A kommunikációs pragmatika változása
Amennyiben a mobil telefonra alkalmazzuk a kommunikációnak a beszélõre vonatkoztatott úgynevezett Grice-i2 maximáit, akkor láthatjuk, hogy a mobil telefonon folyó beszélgetés esetében a korlátok egyes esetekben a maximák érvényesülését jobban segítik, mint élõbeszéd esetében. Különösen igaz ez az együttmûködés elvére, a módra és a minõségre vonatkozóan. A relevancia elvével kapcsolatban feltételezhetõ, hogy más szempontok érvényesülnek, mint az élõ beszédnél, erre vonatkozó vizsgálatok azonban jelenleg nem ismertek.
(3) A tanulás és gondolkodás átalakulása
Az Internet használatának következményeivel kapcsolatban az elmúlt 4-5 évben számos tanulmány jelent meg, és ezek többsége azt a tendenciát jelzi, hogy az írás/ olvasás valamint a tanulás sajátosságai rendkívül gyorsan változnak, mégpedig kifejezetten az új információs technológiák hatására. Jóllehet az értékelések ellentmondóak, egy bizonyosság felfedezhetõ a bizonytalanságban, ez pedig az új információs és kommunikációs technológiáknak köszönhetõen annak újabb és újabb definíciója, hogy kit tekintünk írástudónak, milyen tartalommal és milyen módon kommunikálunk. Ebben a folyamatban pedig a mobil telefonok használatának - különösen a WAP és GPRS megjelenése nyomán - önálló meghatározó szerepe lehet.
A kommunikáció, írástudás, nyelvhasználat átalakulása folyik, ha jónak tartjuk, ha nem. Kérdés azonban, hogy kizárólag hátrányára változik-e a felhasználók nyelvhasználata, gondolkodása. Sokan úgy érvelnek, hogy az új információs és kommunikáció technológiák hatása hátrányos, sokkal inkább a felületes gondolkodás elterjedését serkenti, mintsem a mélyebb, komplexebb gondolkodást támogatná.3 Ugyanakkor egyre több tanulmány emeli ki, hogy az új technológiák által megkívánt eltérõ gondolkodási stratégiák valamint ezeknek a technológiáknak készség szintû használata alapvetõ elõnyöket biztosíthat az információs gazdaságban.4 Mindezek alapján tehát joggal feltételezhetõ, hogy azok a tizenévesek, akik ezeket az eszközöket a gondolkodásban még kevésbé rögzült, lehorgonyzásra, merev dichotómiára kevésbé hajlamos életkorban használják, felkészültebben reagálhatnak az említett technológiák új generációinak kihívására. Az Internet és a mobil telefon készség-szintû használatának összekapcsolása a WAP esetében ugyancsak kritikus lehet majd, hiszen a tartalomkeresés optimális stratégiáinak birtoklása komparatív pszichológiai és gazdasági elõnyökkel járhat.
(4) Az írott nyelv átalakulása és a magyar nyelv mint korlát
Az Internet társalgó (chat) csoportjainak szokásait elemzõ tanulmányokból számos olyan emelkedik ki, amelyeknek egy része a mobil telefonok szöveges üzeneteinek (SMS) tanulmányozásánál figyelembe vehetõ. Természetesen a kétféle információközlés lehetõségei mások, ez pedig különösen igaz az információ megformálásra vonatkozó korlátokra. A korlátok számosabbak a mobil telefon esetében, ezek közül legalább három tényezõrõl is feltételezhetõ, hogy a magyar nyelvû felhasználóknál eltérõen mûködõ korlátként fog hatni:
(5) A tér és idõ reprezentációjának megváltozása
A mobil telefon használatával kapcsolatban a telefon helyhez- kötöttségének megszûnése feltehetõen elsõként a térrõl alkotott reprezentáció - a beszélõ a telefonhoz tartozó helyen van - megváltozását eredményezi. A mobil telefon, mint térben és persze idõben is kiterjesztett kommunikációs kapocs ("köldökzsinór") személyhez, és nem helyhez (otthon, munkahely, esetleg telefonfülke) kötött eszköz. Azaz a személy/telefon kapcsolatról kialakított reprezentációban a személy az állandóság prototípusa és nem a hely. A "hol vagy?" kérdés megjelenése és elterjedése a kezdeményezett mobil telefonhívásoknál ezt az átalakulást jelzi. Az információ-áramlásnak tehát nincsenek téri és idõi korlátai, az információ követi a mozgó embert. A hely szerepe csökken, a mobil/személy kapcsolat a hagyományos telefon/ személy kapcsolatnál erõteljesebb. A tárgykapcsolati erõsség, a teljes és állandó elérhetõség és kapcsolatteremtés lehetõsége együttesen a mobil telefont alkalmassá teszi arra, hogy az információs technológiák világában korántsem ismeretlen függõség kialakulásának tárgya lehessen.
A hely relativizációjával egyidejûleg az idõ reprezentációjában is változások várhatók. Az SMS a kommunikáció kezdeményezésében kevésbé kötött a társadalmi normák által szabályozott idõkhöz. Használatában a korlátok feloldódnak - a fogadást ugyanis a hívott fél szabályozza - a kritikus idõi jellemzõk (éjszaka, hétvége, ünnep) nem hatnak korlátként, az információközlés szabályai kevésbé merevek, mint a szóbelieké, a közlés személytelensége kevésbé korlátozza a formákat, mint élõbeszéd esetében.
(6) Érzelem, motiváció, függõség
A mobil, mint minden személyhez kötött eszköz, alkalmas arra, hogy a fentebb említett sajátosságok miatt függõségre emlékeztetõ magatartási mintázat kialakulásához vezessen. Ezek a sajátosságok ugyanis a felhasználó személyiségétõl függõen eltérõ eszköz-függõséget eredményezhetnek, különösen, ha a felhasználónak életvezetési zavarai, megküzdési problémái vannak, és a mobil által reprezentált állandó és korlátlan kapcsolatteremtési lehetõség a helyzeti szorongással, esetleg félelemmel, fóbiával való megküzdést segíti.
A felsoroltak nem fedik le teljesen azokat a lehetséges változásokat, amelyek a mobil telefon hatására egyre mobilabb ember viselkedésének átalakulásában várhatók, azokat viszont igen, amelyeknek jelei már látszanak. A mérhetõ változásoknak két olyan területe is látszik azonban, amelyek a pszichológia eszközeivel vizsgálhatóak, ez pedig az írott szöveg korlátait megkerülõ stratégiák következtében átalakuló nyelvhasználat, illetve a tér és idõ reprezentációjának lehetséges változása.
Az elmúlt idõszakban számos olyan figyelmeztetés látott napvilágot, amelynek lényege, hogy az SMS-t használó fiatalok nyelvhasználata torzul, írástudása visszaesik, szóbeli kifejezõkészsége csökken. Ez bizonyára gyakran elõfordul, hiszen a magyar nyelv az ékezeteknek, a központozási szabályoknak köszönhetõen komoly korlátokba ütközik, ezekkel a korlátokkal azonban mindenki másként birkózik meg.
Az SMS-jellemzõk tanulmányozására egy olyan elõzetes vizsgálatot végeztünk, amelyben nem a szokásosan alkalmazott kérdõíves módszert alkalmaztuk, hanem a mobil telefont használtuk mérõeszközként. Természetesen a kérdõív-módszer jól használható módszer, az online vizsgálódás lehetõségeivel azonban nem mérhetõ össze, hiszen a kérdõívben feltett kérdésekre ("Használsz-e ékezeteket?", "Milyen rövidítéseket használsz?", "Alkotsz-e képeket?") adott válasz kialakításához aktív emlékezeti keresésre van szükség. Az emlékezeti funkciók egyéni eltérései is torzíthatják az eredményt, hiszen a rövidítések, képi jellegû információk felidézése esetleges. Az online mérésnél figyelembe kell ugyan venni a megfigyelés esetleges torzító hatását, ez azonban a feladatok differenciálásával kiküszöbölhetõ.
A vizsgálatokra véletlenszerûen választottunk ki 18 és 20 év közötti fiatalokat, mégpedig 20 olyan fõt, aki még a felsõoktatásban tanulmányait végzi, illetve 20 olyan fõt, akik már dolgoznak. A kiválasztott fiatalok gyakorlott mobil használók és SMS-küldõk voltak. Feladatuk az volt, hogy írjanak egy-egy, különbözõ típusú SMS-szöveget az alábbi három tartalommal:
A két csoport eredményeit összehasonlítva a legkisebb eltérést az SMS-(1) típusnál találtuk. A találkozóról szóló információt a távirati stílus jellemezte, az adatközlés minimalizmusa, a központozás teljes hiánya.
Az SMS-(2) típusnál a történetek elsõsorban tartalmi uniformitást mutattak. A szófaji variabilitás és az írásmód lényeges eltérést mutatott a két csoportnál. A felsõoktatásban tanuló fiatalok mondathossza lényegesen megnõtt, a tartalmas szavak mellet a funkciószavak száma is nõtt. Jellemzõ eltérést a két csoport között elsõsorban az ékezethasználatban találtunk, az ékezetek elhagyása és a morfoszintaktikus hibák megjelenése a kevésbé iskolázott csoportra volt jellemzõ. Az ékezetek használati bonyolultsága mint akadály ebben a csoportban tehát megkerülhetõ korlátként jelenik meg. A sekélyebb mondatszerkezet és a hibák pedig feltételezhetõen az eltérõ iskolázottság következményei. Nem valószínû, hogy az eltérés a megfigyelési helyzet paradoxonából következik, azaz a hallgatók jó benyomásra való törekvésének következménye, hiszen ebben az esetben ennek az eltérésnek az SMS-(1) típusú üzenetben is meg kellett volna jelennie. Feltehetõen a "mobil-korlát" elfogadásának egyik jele, hogy a teljes minta mintegy 80%-ában hiányoznak a központozási jelek.
Az SMS-(3) típusú szövegek ismét jellegzetes hasonlóságot mutattak a két csoportban. Az érzelmek kifejezésére változatos rövidítések jelenetek meg (feszko = feszültség, depi = depressziós, stb.) mindkét csoport szövegeiben. Az érzelmi állapot közlésére kialakított szövegekben halmozottan jelent meg egy olyan új elem, amely az elõzõ két szövegtípusban csak szórványosan fordult elõ, ez pedig a képeket pótolni szándékozó jel. A jelek többé- kevésbé absztrakt jelek, önmagukban is jelentéstartalommal rendelkeznek, vagy szöveggel együtt nyernek értelmet [0:(, 0:7, 0:{]. A "l_l dobom magam" kifejezés nemcsak a kép hiányára született megoldás, hanem az írott változathoz képest takarékoskodik az idõvel és a hellyel.
A három SMS-típus elemzése alapján megállapítható, hogy a mobil telefon technikai korlátainak feloldásra kialakított technikák nemcsak a nyelv elszegényesedését eredményezik, hanem kreatív megoldások megszületését és ezzel egy újfajta kommunikációs stílus kialakulását is eredményezik. A kapott eredményeket egy jelenleg is folyó elemzés (csoportos SMS) elõzetes eredményeivel összevetve megállapítható, hogy a kognitív struktúra egyes elemei a korlátokkal való megküzdéshez megfelelõ lehetõségeket nyújtanak. A korlátok megkerülésére kialakított módszerekben az SMS részben hasonlít az Internet-társalgásra jellemzõ szövegek egyes sajátosságaira.5 A kreatívan alkalmazott jelek némelyike a beszédinformációban meglévõ olyan sajátosságok hiányát kívánja pótolni, amelyeknek egy része auditív, mint például a hang (sssz!), hangszín (név-dekoráció), más része viszont a gesztust, vagy a faciális jelzéseket próbálja pótolni. Ez különösen igaz érzelmi töltésû szövegeknél, ahol az SMS elkészítése több idõt is biztosít a pszichológiai kontextus kialakulásához, az érzelem kifejlõdéséhez. Erre utalnak az SMS-(3) típusnál kapott adataink is.
A felsorolt jellemzõk alapján feltételezhetjük, hogy az SMS a verbális kommunikációnak egy sajátos változata, nevezhetnénk például minimalista beszédnek. Ennek a minimalista beszédnek egyik vonzereje és meghatározója az anonimitás és az intimitás sajátos kombinációja, a normák által nem agyonszabályozott új kifejezések kreatív kialakítása és alkalmazása, az egyszerûség, letisztultság. A lecsupaszított információ az SMS-ek egyik legfõbb jellemzõje, alkalmazójának nem kell feltétlenül tisztában lenni a terjengõs udvariassági formákkal, az "in medias res" közlés elterjedt forma, amelynek oka a karakter-korlát.
Az SMS-vizsgálatban résztvevõ fiatalokkal a szövegek elkészítését követõen egy rövid kérdõívet töltettünk ki, amelynek kérdései a mobil telefonhoz mint tárgyhoz való ragaszkodásnak egyes aspektusaira illetve a tér és idõ reprezentációjára vonatkoztak. Valamennyi megkérdezett arra a kérdésre, hogy otthon hagyja-e a telefonját, úgy válaszolt, hogy szándékosan soha. A mobil telefont véletlenül otthon felejtõk a részletesebb kérdésre azt a választ adták, hogy telefon nélkül feszültnek, bizonytalannak érzik magukat. A megkérdezettek 80%-a azt válaszolta, hogy a telefont lehetõség szerint soha nem kapcsolják ki teljesen, mert tudni szeretnék, ha hívás érkezik. A megkérdezett 40 fõbõl 15-en válaszoltak úgy, hogy nem utaznának olyan helyre, ahol nincs lefedettség.
A térre és idõre vonatkozó kérdésekre adott válaszok egyértelmûen azt a feltételezésünket igazolták, hogy a tér, ezen belül a hely relativizációja megy végbe, a teljes és állandó elérhetõség a téri dimenziók átértékeléséhez vezet. Erre utalnak azok a válaszok, amelyek adott földrajzi helyek távolságát az elérhetõség alapján mérik. A elérhetõség és a személyes tér kitágulása tehát feltehetõen komoly változásokon mehet át a közeljövõben, különösen az új generáció és az új generációs telefonok esetében. A mobil, mint fejlett technológiával készült "köldökzsinór" használóját felvértezi a kitágult pszichológiai és szociális térrel, az információ-lekérés elvileg korlátlan forrásaival. A mobil köldökzsinór tehát - úgy tûnik - beépülõben van virtuális testképünkbe. Tény, hogy a mobil- függés komoly veszélyt jelenthet, elsõsorban olyan esetekben, amikor az eszköz használhatósága akadályokba ütközik. Ennek elsõ jelei már látszanak annál a fiatalnál, aki a kérdõíves felmérés egyik kérdésénél elmesélte: elviselhetetlen szorongás miatt elhalasztotta az erdei kiránduláson való részvételt, amikor észrevette, hogy otthon felejtette telefonját. A függõség persze minden olyan tárgy iránt kialakulhat, amely komfortérzésünket növeli, vagy diszkomfort- érzésünket csökkenti. Ilyen a mobil telefon is. A pszichológus feladata pedig nem az, hogy az eszközzel harcoljon, hanem az, hogy megpróbálja megérteni a függõség okait, az eszköztõl függõvé váló ember olyan problémáit, amelyek megoldására az eszköz- függés csupán helyettesítõ válasz.
JEGYZETEK