Mobil információs társadalom

Laki János - Palló Gábor:

A tudományszociológusok a tudományt gyakran információtermelõ és -továbbító apparátusként írják le. A Merton, Barber, Hagstrom, késõbb Mulkay, Whitley és mások nevével fémjelzett, a tudomány egész intézményrendszerét vizsgáló makro- szemléletû iskola a közleményt éppúgy alapegységnek tekinti, mint a mikro-szemléletû megközelítések. A poszt-pozitivista tudományfilozófia egyik legmarkánsabb irányzata, a szociál-konstruktivizmus szerint a tudósok nemhogy az elméleteket, de még a tényeket sem keresik és megtalálják, hanem maguk gyártják nagyüzemi módszerekkel. Az irányzat egyik fontos képviselõje, Bruno Latour - Steven Woolgarral közösen írt Laboratory Life c. mûvében - a tudomány mikroszintjét az antropológus eszközeivel mutatja be.¹ Könyvében a tudósok olyan törzs tagjaiként jelennek meg, akik szigorú hierarchiában, bonyolult szabályok között élnek, s tevékenységük lényege, hogy inskripciókat állítanak elõ, azaz olyan mesterséges objektumokat, mint az indiánok karcolt ábrákkal díszített bõrtárgyai. A tudósok törzse publikációnak nevezi inskripcióit.

Késõbbi könyvében, a Science in Action-ben, Latour (fõként E. Eisenstein nevezetes alapmûvére hivatkozva²) érinti a kopernikuszi fordulatban kiemelkedõ szerepet játszó dán csillagász, a 16. században élt Tycho Brahe esetét.³ Nem a Brahe csillagászati megfigyelései és Kopernikusz rendszerének kialakulása közötti kapcsolatot vizsgálja, hanem azt, milyen szerepet játszott Brahe munkásságában az a nyomda, amelyet a Koppenhágától északra lévõ Uraniborg szigetén lévõ obszervatóriumában mûködtetett. Eisenstein és Latour szerint Brahe azért tekinthetõ a tudományos forradalom egyik fõszereplõjének, mert e nyomdában standardizált és rögzített tudományos közleményeket állított elõ, azaz mintegy megteremtette a modern tudomány létezési módját.

Csakhogy 1998-ban megjelent monumentális mûvében Adrian Johns azt állítja, Latour "imaginative reading"-gel kezelte Eisenstein könyvét.⁴ Valójában a nyomtatás igazi lehetõségeit nem Brahe, hanem Galilei használta föl, aki nem kiválasztottaknak ingyen szétosztogatott reprezentatív könyveket alkotott, hanem boltban kaphatókat, amelyek a kollégák és a közönség számára egyaránt hozzáférhetõek voltak, és így tartalmuk mindenki számára bírálható, igazolható lett. Nála a közlési technika átalakulása mellett a publikáció és közönsége, sõt a kommunikációs üzlet is belépett a tudomány létrehozásába.

Az új kommunikációs eszköz, a nyomtatás felhasználásával Brahe és Galilei a tudomány kialakulásának kezdetén létrehozta a tudomány késõbbi struktúrájának alapjait. Az egyetemek, intézetek, laboratóriumok, könyvtárak, folyóiratok késõbb kialakuló, egyre bonyolultabb hálózata voltaképpen a publikáció termelésének föltételeit biztosítja. Az egész rendszer már a kezdetektõl egy még alkalmasabb kommunikációs technológia, az Internet után kiált. Milyen könnyen küldhették volna körbe megfigyelési eredményeiket, milyen könnyû lett volna a távcsövön keresztül észlelt látvány képszerû közlése, mely a megfelelõ nyomdát nem találó Brahe számára annyi nehézséget okozott.

A tudomány makrorendszerét csaknem maradéktalanul, illetõleg sokkal hatékonyabban lehet mûködtetni az új közegben, mint a nyomtatott kultúrában. A big science alapmintáját adó Manhattan-terv irigykedhetne a mai human genom projektre, amelynek eredményei azonnal a kutatóközösség elõtt állnak. Az intézeti munka jelentõs része, az informális eszmecseréktõl a közös számolásig, a koncepciók megvitatásáig és a könyvtárig, átterelhetõ a hálózatra. A laboratóriumi munka természetesen nem. De a lap- és könyvszerkesztés, a peer review egész rendszere, a projektek készítése és bírálata, sõt az adminisztráció nagyobb része is otthonosan mozog a hálózaton.

Ezért nem tekinthetõ véletlennek, hogy az Internetet nem a business hozta létre, hanem a tudomány: három californiai és egy utahi egyetem kutatói - jellemzõ módon, katonai jellegû - projektjük megvalósítása során, még 1969-ben. És a továbbfejlesztésben is vezetõ szerepet játszottak a tudományos igények, pl. a kémiai képletírás és modellezés vizuális igénye a csatolt file-ok mime (Multipurpose Internet Mail Extensions) standardjának létrehozásában.⁵

*

Bár az Internet megjelenése ugyanúgy a tudomány kommunikációs eszközrendszerében bekövetkezett változás, mint a nyomtatás elterjedése volt, hatása mégis jelentõsen különbözik. A tudomány konstruálásának folyamatát vizsgálva Latour nyomon követi a mondatok - akár tényállítások - fokozatos átalakulását, a cikk ollóval és ragasztóval végzett kézmûves formálását.⁶ Karin Knorr a laboratóriumi jegyzõkönyvek alkalmi megjegyzéseit, skiccelt ábráit is bevonja a vizsgálatokba,⁷ megmutatva, hogyan konstruálódnak a tudomány korpuszát alkotó mondatok a füzetekben, papírlapokon. A szerzõk által adott leírás ma már olyasféle szánalmat kelthet, mint az öngyújtó büszke birtokosaiban a taplóval és kovakõvel tüzet gyújtó õsök. A mai tudományantropológusoknak bizonnyal a search és a cut and paste gombok használatával kellene foglalkozniuk.

Latour arról ír, hogy Brahe nyomtatott formulákat küldött szét Európa különbözõ helyein mûködõ kollégáinak, arra kérve õket, írják rá megfigyeléseiket, és küldjék vissza neki. Johns szerint nyoma sincs Brahe nyomtatott formuláinak, csupán annyi bizonyos, hogy széleskörû levelezést folytatott. Azonban akár ûrlapokat küldött, akár csupán szorgalmas levelezõ volt, Brahe tevékenysége a tudomány új dimenziójára irányítja figyelmünket. A nyomdában elõállított kész közlemények a befejezett kutatás jellegzetes termékei. Ezzel szemben a levelek, a puszta megfigyeléseket tartalmazó ûrlapok, az írott vagy szóbeli közlésekben felmerülõ ötletek, vitára felkínált hipotézisek a folyamatban lévõ tudománykutatás részei. A nyomtatott könyvek a kialakult gondolatok utólagos vitatását, ellenõrzését teszik lehetõvé, a kutatás folyamatában keletkezõ ideiglenes termékek viszont a gondolkodás irányának befolyásolásához nyitnak utat.

A papírra írott és a digitális formában létezõ információk segítségével folytatott konstruálás egy lényeges vonatkozása közös: Míg a nyomtatott könyv lehet egyetlen kutató terméke, a papírra írott vagy elektronikus levelekben fölbukkanó ötletek, hipotézisek, megerõsítésre vagy korrekcióra váró megfigyelések egy közös szellemi térben létezõ, közösen alakított objektumok. Ha Galileirõl azt mondjuk, õ használta ki igazán a nyomtatás által megteremtett lehetõségeket, a Brahe nevével jelzett informális kapcsolatrendszert nevezhetjük a tudományos network õsének.

Azt, hogy az informális tudományos network micsoda jelentõséggel bír a tudomány konstruálásában, még az Internet elõtti korszakban felismerte a tudományszociológia. Diana Crane már 1972-ben jól dokumentált könyvet írt a levelezés, zártkörû konferenciák, pre-printek cseréje által fenntartott "láthatatlan kollégium"-ról, megmutatva, hogy az informális kommunikációs kapcsolatok intenzitása döntõen befolyásolja a tudományos produktivitást.⁸ Az Internet megjelenése és elterjedése korábban elképzelhetetlen sûrûségûvé teszi az informális kapcsolatrendszereket. A kutató számára a szakterület s