Mobil információs
társadalom

 
 

Nyíri Kristóf:

BEVEZETÉS

 
 
 

Az itt közölt tanulmányok elsõ változatukban elõadásként hangzottak el azon a konferencián, amely a Westel és az MTA Filozófiai Kutatóintézete Mobil Információs Társadalom Kutatási Programja keretében került megrendezésre Dunabogdányban, 2001. márc. 10-11-én.1 Az elõadók a kommunikációelmélet, a filozófia, a pszichológia, a szociológia, a közgazdaságtan, a nyelvészet, a politikaelmélet és a tudománytörténet eszközeivel törekedtek azon folyamat elemzésére, amelynek során az információ terjedése, a távíró és a telefon megjelenésével, elõbb függetlenedik az ember fizikai mozgásának korlátaitól, hogy azután - napjainkban, a mobil távközléssel - a kommunikáció csatornáihoz való hozzáférés maga is fölszabaduljon minden tér- és idõbeli megkötöttség alól.

Az elsõ távíróvonalat, amelyet 1844-ben Baltimore és Washington között húztak ki, Samuel Morse a What hath God wrought?, "mit mívelt Isten!" bibliai hely2 lepötyögésével nyitotta meg. Ilyen horderejû találmány, kívánta Morse érzékeltetni, csakis az isteni terv része lehet. Amerika egész felülete, írta, csakhamar mintegy idegszálakkal lesz átszõve, amelyek mindannak tudását, ami az országban történik, a gondolat sebességével fogják terjeszteni s valójában egyetlen szomszédságot teremtenek. A távíró elterjedése csakugyan hatalmas gazdasági és politikai változásokat hozott, ám sokkal kevésbé hatotta át a társadalom mindennapi életét, mint késõbb a telefon3 s ma az internet - legújabban és egészen radikálisan pedig a mobil telefon. A mobil telefóniának a gazdaságra gyakorolt hatásával kötetünkben Gedeon Péter, a politika mindennapjaiba való behatolásával Karácsony András, a társadalmi nyilvánosságot átalakító hatásával Heller Mária foglalkozik.

A mobil telefon diadalútja a korábbiaknál mélyebb kultúrtörténeti és filozófiai eszmélõdést gerjeszt magával a telefonnal kapcsolatban. Miközben a 3-as jegyzetben említett munkák közül már Marvin is jelzi ugyan, hogy a telefont, korai szakaszában, multifunkcionális kommunikációs közegnek tekintették, s csak késõbb vált kizárólag beszédátviteli eszközzé (Marvin meglehetõs hosszasan tárgyalja pl. Puskás Tivadar telefonhírmondóját), ez a gondolat - éppen a mobil telefónia élményének hatására - úgyszólván középpontba kerül a Münker-Roesler-kötetben.4 A mobil telefonhoz számos olyan jelenség kapcsolódik, amely elsõ pillantásra aligha magától értetõdõ. Ilyen kivált az SMS divatja a fiatalok - ám nem kizárólag a fiatalok! - körében. Az SMS alighanem ama kétarcúságot tükrözi, amely az írott nyelvet persze kezdettõl fogva jellemezte: egyrészt szabadulást a beszélgetõtárs személyes (metakommunikatív dimenziókat hordozó, egyidejû) jelenléte okozta gátlásoktól, másrészt - a szöveg tárgyiasításával, szemügyre- vehetõségével, javíthatóságával - a megfogalmazás fegyelmezettebbé, racionálisabbá válását. Jelen összeállításunkban Ferencz Sándor, Csépe Valéria és Sándor Klára tanulmányai összpontosítanak az SMS-jelenségre. Mester Béla, általánosabban, az írás és a hangzó beszéd kölcsönös viszonyát helyezi kultúrtörténeti és ismeretfilozófiai perspektívába.

Már az internet térhódításával kapcsolatban fölmerülhetett a gondolat - melyet persze nem mindenki oszt, így jelen kötetünk szerzõi közül Fekete László sem - , hogy az a Gutenberg-galaxis kommunikációtechnológiai elidegenedésének visszavétele irányába mutat, hiszen egyfajta visszatérés, magasabb szinten, az ember eredeti természeti-társadalmi környezetéhez, a folyamatos, minden érzékszervet igénybe vévõ, interaktív kommunikációhoz. Méginkább megfogalmazódik ez a várakozás a mobil információs társadalom eljövetelével. Az egész eddigi kommunikációtechnológiai történelem mintha most nyerné el értelmét.5 Ha az emberi kommunikációt alapvetõen információtovábbításként vagy -csereként fogjuk fel, akkor a mobil telefónia gyakorlata inkább locsogásnak, semmint valódi kommunikációnak látszik. A látszat csal. A kommunikáció, s ezen belül a verbális kommunikáció - a nyelv - mindenekelõtt a társadalmi kohézió fenntartásának eszköze. "Nemcsak úgy áll a helyzet", írta hajdan az amerikai filozófus Dewey Demokrácia és nevelés címû könyvében, "hogy a társadalom átadás-átvétel [transmission] által, közlés-közlekedés [communication] által marad fenn, de joggal mondható, hogy az átadás-átvételben, a közlés-közlekedésben létezik. Több mint verbális kapcsolat van a közös, közösség, közlés-közlekedés között. Az emberek a közösen bírtak révén élnek közösségben; s a közösen birtokoltakhoz a közlés-közlekedés juttatja õket."6 Dewey nyomdokain haladva a szociológus Robert Park így fogalmazott: "A kommunikáció hozza létre, vagy legalábbis teszi lehetõvé, azt a konszenzust és megértést a társadalmi csoport egyes összetevõi között, amely végül a csoportnak és összetevõinek nem pusztán a társadalom, de a kulturális egység jellegét is adja; a szokás és kölcsönös várakozások ama hálóját szövi, mely egymáshoz köti a társadalmi entitásokat."7 Magyarországon pedig, a közelmúltban, Kiss Ulrich SJ írta: "a communico, -are ige eredetileg megosztást és egyesülést jelent, nem csak megtárgyalást: 'közösen tesz valamit valakivel'. A communicatio ennek megfelelõen részesítés: részesítem a másikat abban, amivel kapcsolatban szeretném, hogy közös kincsünk legyen. Még a köz-lés szavunk is magában rejti azt, ami közös. A folyamat gyümölcse tehát valamilyen módon közösség, communio, megosztott, közös értékek vállalása."8 De hadd utaljak itt az antropológus Robin Dunbar könyvére is, a Grooming, Gossip, and the Evolution of Language-re.9 Dunbar szerint a nyelv, eredendõ funkcióját tekintve, mindenekelõtt a pletykálkodás eszköze; mint ahogy a beszélgetések legnagyobb része még ma is az emberek-közötti viszonyokra vonatkozik: ki, kivel, mit... Kivel érdemes szövetséget kötni? Kivel szemben kell óvatosnak lennünk? - Mondhatjuk, hogy a mobil telefónia olyankor is tényleges és mély emberi igényt elégít ki, amikor valamely beszélgetés intellektuális, üzleti vagy mindennapi-praktikus szempontból kevéssé tartalmas.

Dunbar könyvét kötetünkben Pléh Csaba is érinti. Pléh azt az alapvetõ kérdést veti fel, hogy vajon a kommunikációs környezet megváltozása gondolkodási mechanizmusainkat is megváltoztatja-e. S utal olyan közösségszervezõdési elvekre, amelyekre a mobil telefónia akár romboló hatással is lehet. Mindenesetre megdöbbentõ, ahogyan az emberi természet - az ember kognitív és emotív berendezkedése - fittyet hány a kommunikációelméleti várakozásoknak. Azt hittük, hogy az internet elterjedésével a fizikai helyváltoztatás mértéke csökkenni fog: úgymond az információ mozog majd az ember helyett. Ehhez képest éppenséggel egyre többet utazunk. Mint már John R. Pierce írta az 1970-es években, "The Telephone and Society in the Past 100 Years" c. tanulmányában:10 "Vajon a telefónia az utazás helyébe lép-e? Nem. Az utóbbi években a telefonbeszélgetések száma nagyjából ugyanolyan ütemben növekedett, mint a repült légimérföldek száma; az autósmérföldek száma pedig fele olyan mértékben. Kétségtelen, hogy telefonbeszélgetések olykor helyettesíthetnek utazásokat, ám a több és gyorsabb kommunikáció a kapcsolatok és tevékenységek szélesebb körét hozza létre - ezek viszont utazásokat eredményeznek." Pierce megállapításai összecsengenek empirikus vizsgálatok széles skálájának11 ama lényegében konzisztens eredményeivel, melyek értelmében a telekommunikációnak, bármily sûrûek és sokdimenzionálisak legyenek is a hálózatok, nincsen meg az a hatékonysága - az érzelmi hatásról már nem is beszélve - , mint a személyes találkozásoknak. A telekommunikációnak a városi és regionális fejlõdésre gyakorolt hatását elemezve, Lionel Nicol 1985-ben így írt: "A telekommunikációról - már a telefonról is - hagyományosan azt mondják, hogy decentralizáló befolyása van. Az alapvetõ érv úgy szól, hogy a jobb kommunikáció csökkenti a tér ellenállását, vagyis azokat a súrlódási erõket, amelyeket a földrajzi tér támaszt a személyek, áruk és információk mozgásával szemben. ... - ... Ám nem mutatkozik jele annak, hogy - imponáló elõnyeinek dacára - a telekommunikáció kiszorítaná a szállítást... Az ezzel ellentétes állítások egyszerûen figyelmen kívül hagyják ama körülményt, hogy a jobb kommunikáció folytán egyszersmind nõ az igény az intézményes vagy kulturális okokból on-line nem létesíthetõ-fenntartható személyes kapcsolatok iránt."12 A tudományos életben is: a konferenciák és találkozások gyakorisága nem csökken, hanem növekszik. A kommunikáció technológiájának megváltozása a tudástermelés módjainak, s alighanem tartalmainak megváltozásához is vezet: összeállításunkban ezzel a kérdéskörrel foglalkozik Kondor Zsuzsanna, valamint Laki János és Palló Gábor tanulmánya.

2001. márciusi konferenciánkon a Westel távközléspolitikai ügyvezetõ igazgatója, Dr. Tompa Ferenc hívta fel a figyelmet arra, hogy jelen kutatási program aligha lehet teljes, ha nem vállakozik az információ és a tudás fogalmainak összevetésére; és emlékeztetett T.S. Eliot soraira: "Where is the wisdom we have lost in knowledge? Where is the knowledge we have lost in information? " - Valóban, "információ" és "tudás" korántsem ugyanazt jelenti, noha rokon fogalmak: a tudás az összefüggéseiben tekintett információ (az "információ" kifejezésnek itt társadalomtudományi, nem pedig információelméleti jelentését firtatva). A tudást kontextusba illesztett információnak tekinthetjük - amiként a bölcsesség sem más, mint a életegész kontextusába illesztett tudás... Úgy vélem, hogy a tudást összefüggésekbe állított információnak tekinteni fogalmilag szerencsésebb, mint azt mondani, hogy a tudás mintegy az információ "nyersanyagából" épül fel, vagy hogy a tudás "transzformált" információ. A hozzáértõ szakember számára a megfelelõ információ: tudás. Vélekedésem, azt hiszem, inkább Daniel Bell megfogalmazásához áll közel, és kevésbé Fred I. Dretske álláspontjához: "Információn", írta Bell, "a legtágabb értelemben vett adatfeldolgozást értek; az adatok tárolása, lehívása és feldolgozása mindennemû gazdasági és társadalmi csere lényegi eszközévé válik. ... Tudáson tények vagy eszmék rendezett halmazát értem, mely érvekkel alátámasztott ítéletet vagy kísérleti eredményt képvisel, s melyet valamilyen kommunikációs közeg útján, valamilyen rendszeres formában továbbítunk másokhoz."13 Dretske viszont így fogalmaz Knowledge and the Flow of Information c. munkájában: "Hozzávetõlegesen szólva, az információ az az áru, amelynek tudáshozama van..."14 - Eliot-ra visszatérve (akit jelesül John Naisbitt is visszhangzott1982-es, nagyhatású könyvében, a Megatrends-ben - "Fuldoklunk az információban, de éhezünk a tudásra", írta): érdekes volna megvizsgálni, hogy az "információ" mikor és hogyan vált egyfajta degradáló kifejezéssé. Hiszen eredetileg éppenséggel emelkedett jelentéssel bírt. Fentebb már hivatkozott írásában Kiss Ulrich erre is utal: "a latin eredeti 'informatio, informationis' képzet, fogalom, ... a dolgok képe, nyoma a tudatban, eszme, idea. Eredete az informo, -are ige, vagyis az a tevékenység, mely által valamit megformálunk, alakítunk, átvitt értelemben elképzelünk, valamirõl képet alkotunk magunknak. Jó szemünk elõtt tartani ezt a gyökeret, ha meg akarjuk érteni az információ lényegét, különösen mint a kommunikációs folyamat részét. Az információ eredetileg nem kész termék, melyet elég elszállítani egyik helyrõl a másikra, ... hanem a dolgokról bennünk kialakult kép, vagyis szellemi, lelki tevékenység gyümölcse, feldolgozása annak, amit tapasztalunk, látunk, hallunk: lelki kép, melynek megformálásában egész személyiségünkkel részt veszünk."15

Ha az internet térhódítása minden idevágó tapasztalat szerint együtt jár a fizikai mobilitás intenzívebbé válásával, a mobil internethozzáférés iránti igény, szükségképpen, elemi erõvel jelentkezik.16 S ezenközben nemcsak szövegeket, hanem - egyre inkább - hangokat és képeket is igénylünk. Tévedtünk, amikor elhittük Humboldtnak, vagy elhittük Wittgenstein-nak, hogy az emberi intelligencia eredendõen verbális.17 Vagyis megintcsak az emberi természet alapvetõ kognitív szükségleteinek érvényesülését kell látnunk abban, hogy az internetforradalom egyben az új képi gondolkodás forradalma is. Azt az ikonikus érdeklõdést, amely a Westel úgynevezett operátorlogó lehívási opciója, vagy a http://www.777sms.hu site-on kínált oplogó szerkesztési lehetõség iránt megnyilvánul, aligha tekinthetjük üres divatnak. Persze a WAP-felületek képi hatékonyságát illetõ várakozások csalódásokat is hoztak. Ezeknek oka egyfelõl az átviteli sebesség elégtelensége - átmeneti elégtelensége, hiszen tudjuk, hogy a technológiai váltás már megkezdõdött - , másfelõl azonban a képjelentés mechanizmusaival kapcsolatos ismereteink kezdetlegessége. Vonatkozó alapkutatások már évtizedek óta folynak a filozófia, pszichológia, nyelvészet, szemiotika, mûvészettörténet, kommunikációelmélet és más diszciplínák berkeiben, s ezek a kutatások az utóbbi mintegy tizenöt évben látványosan fölgyorsultak, ám hiányzik az eredményeket szintetizáló s a gyakorlatra alkalmazó szemlélet. Csak sejtjük, ám korántsem tudjuk pontosan, hogy a hasonlóság, a konvenció, a képi logika s a képi dinamika elemei hogyan függenek össze; hogy milyen kapcsolatok állnak fenn képjelentés és szójelentés között; hogy az emberi gondolkodás mennyiben képies és mennyiben verbális.18 Az új vizuális nyelv megalkotása sürgetõ kihívás,19 mint ahogyan sürgetõ - és korántsem csupán technológiai - kihívás az írott és a hangzó szöveg új integrációinak megteremtése, az ikonikus forradalom mellett a hang új forradalmának - voice revolution - megvívása.20 Csak akkor, ha ezeknek a kihívásoknak valóban megfelelünk, lesz a mobil információs társadalom nem pusztán a szöveges-lineáris információ, hanem egyszersmind az interaktív képi és hangi információ társadalma.

JEGYZETEK

  1. A kutatást jelen bevezetés szerzõje vezette. A kutatási programról tájékoztatást nyújt a http://wap.phil-inst.hu webhely.
  2. Mózes negyedik könyve 23,23 - Károli ford. Voltaképpen: minõ csodákat tesz Isten, "welche Wunder Gott tut", a mai Lutherbibel Standardausgabe szerencsés fordításában.
  3. Vö. különösen Daniel J. Czitrom, Media and the American Mind: From Morse to McLuhan (Chapel Hill: University of North Carolina Press, 1982), Ithiel de Sola Pool (szerk.), The Social Impact of the Telephone (Cambridge, Mass.: The MIT Press, 1977), Carolyn Marvin, When Old Technologies Were New: Thinking About Electric Communication in the Late Nineteenth Century (New York: Oxford University Press, 1988), legújabban pedig Stefan Münker - Alexander Roesler (szerk.), Telefonbuch: Beiträge zu einer Kulturgeschichte des Telefons (Frankfurt/M.: Suhrkamp, 2000).
  4. A http://wap.phil-inst.hu/nyiri/munk-roes/firstquotes.htm webhelyen olvasható Münker és Roesler néhány kitûnõ megfogalmazása.
  5. Így egyáltalán nem esetleges a szerepe, noha esetleges az elnevezése a mostanában színre lépõ "Bluetooth" technológiának (s majdani utódainak), amely adott felhasználó(k) közvetlen környezetében mûködõ elektronikus eszközök drótnélküli és automatikus információcseréjét, szinkronizációját valósítja meg. Az emberek közötti kommunikáció folyamatosságát és természetességét az eszközök közötti kommunikáció folytonossága biztosítja. - A Bluetooth technológiáról rövid összefoglalást tartalmaz a Scientific American 2000. októberi, "The Wireless Web" c. kitûnõ összeállítása.
  6. John Dewey, Democracy and Education, New York: Macmillan, 1915, 4.o.
  7. Robert E. Park, "Reflections on Communication and Culture", The American Journal of Sociology 44. évf. 2. sz., 1938. szept., 191.o.
  8. Kiss Ulrich, mint jelzi, korábban már többször is javasolta, hogy a "kommunikáció" szót "közösítésként fordítsuk magyarra. Ami a ki-közösítés, az ex- kommunikáció ellentéte. A nyelvújítást azért tartom szükségesnek", írja, "mert mind a kommunikációs szakirodalomban, mind a hétköznapi nyelvhasználatban a kommunikációt közlésként, azaz egy tartalom személyek közötti szállításaként értelmezik, mindig van egy adó és egy vevõ, ami jellemzõ módon a kereskedelem nyelvezete." (Távlatok 1997/1, 26.o.)
  9. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1996.
  10. A Pool által szerkesztett, fentebb hivatkozott kötetben, 164.sk.o.
  11. A késõ-hetvenes évekig persze az ilyen vizsgálatok szükségképpen a telefon kihatásaira összpontosítottak. Azt találták, hogy noha olyankor, amikor más kapcsolatra nem volt lehetõség, a telefon-kapcsolatok nagyon is számítottak (ld. pl. Suzanne Keller "The Telephone in New (and Old) Communities" c. tanulmányát a Pool- kötetben), ezeknek, szemben a személyes találkozásokkal, csekély erejük volt új kapcsolatok teremtésére. A telefonkapcsolatok akkor hatékonyak, ha korábbi személyes találkozások háttér-információira támaszkodhatnak, s ha ilyen találkozások révén rendszeres megerõsítést nyernek (ld. különösen Bertil Thorngren "Silent Actors: Communication Networks for Development" c. írását úgyszintén a Pool-kötetben). - Ugyanez a minta marad érvényes az e-mail és a különbözõ tele- és video-konferencia technikák megjelenésével.
  12. Lionel Nicol, "Communications Technology: Economic and Spatial Impacts", a Manuel Castells által szerkesztett High Technology, Space, and Society c. kötetben (Beverly Hills, Ca.: Sage: 1985, 195.o.).
  13. "The Social Framework of the Information Society", az M. L. Dertouzos és Joel Moses által szerkesztett The Computer Age: A Twenty-Year View c. kötetben, Cambridge, Mass.: MIT Press, 1979. 168.o.
  14. Oxford: Basil Blackwell, 1981, 44.o.
  15. Id. hely, 25-26.o. - Értekezés az emberi értelemrõl c. munkájában (1690) a filozófus John Locke még mindenesetre a tudás szinonimájaként emlegeti az információt: "in discourses where we seek rather pleasure and delight than information and improvement..." (III.x.34).
  16. Jelentõs fejleménynek kell tekintenünk, hogy a légiutazásban a helyfoglalás és jegyvásárlás kihívásai egyre inkább rákényszerítik az utast a mobil internethasználatra. Tanulságos összeállítást közöl errõl az Economist 2001. márc. 10-i száma. Amúgy az e-kereskedelem túlnyomóan legnagyobb szegmensét máris a repülõgépjegy-eladások jelentik.
  17. Itt elsõsorban Merlin Donald Origins of the Modern Mind: Three Stages in the Evolution of Culture and Cognition címû könyvére utalok (Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1991). A könyvnek két gondolatát emelem ki. Az egyik: A közvetlenül képekben történõ, szavak által nem közvetített gondolkodás valamiféle kezdetleges képessége biológiai adottságainkhoz tartozik. A másik - Donald alapgondolata: biológiai adottságainkat, kognitív síkon, szervesen egészíti ki a mesterséges-objektivációs környezetünkben történõ építkezés - jelen esetben a vizuális szimbólumok föltalálása ("visual symbolic invention"). - Ehelyütt is megköszönöm Pléh Csabának, hogy Dunbar-ra és Donald-ra annak idején felhívta figyelmemet.
  18. Néhány vonatkozó alapmunkát a http://wap.phil-inst.hu/nyiri/nyiri_bev.htm helyen a 11-es jegyzetben sorolok fel.
  19. Erre nézve ld. különösen: Robert E. Horn, Visual Language: Global Communication for the 21st Century, Bainbridge Island, WA: MacroVU, 1998.
  20. A legújabbkori filozófia történetében Heidegger volt az, aki nyomatékkal vallotta, hogy a beszélt, hangzó, hallott nyelv alkotja az egyes ember elsõdleges emberi-természeti környezetét. Ld. pl. "Heidegger és Wittgenstein" c. írásomat, A hagyomány filozófiája c. kötetemben (Budapest: T-Twins - Lukács Archívum, 1994).