 |
társadalom |
 |
|
társadalom |
|
Az ember megismerõ rendszerei nem pusztán gondolatokból, képzetekbõl és vágyakból állnak, vagyis magukban kavargó elemekbõl, hanem valóban rendszerek: viszonylag lassan változó korlátaik és kereteik vannak. Az egyedi megismerési aktusok 100 millisecundum és 2 másodperc közötti világához képest stabil, éveken, életeken át érvényes, s évmilliók, illetve évezredek alatt keletkezett jellemzõk ezek, amelyek evolúciósan kialakulva a környezeti alkalmazkodás feladattípusaira jöttek létre.1 Az 1. táblázat azt mutatja, hogy az idõi sávot tekintve a biológiai eredetû szerkezeti megkötések igen gyorsak mûködésükben, ugyanakkor kialakulásukban a biológiai evolúció lassú útját vették igénybe. Az olyan társas rendszerek viszont, mint a gondolkodás szociális elvárási rendszerei, lassú mûködésûek, kialakulásuk viszont évszázados léptékû (pl. a mai tisztasági szokások) vagy legfeljebb évezredes (logika, írás). Az architektúrák nehezen változó része mellet van egy változékonyabb, lágyabb rész is.
1. táblázat Az emberi cselekvés idõi skálája Newell értelmezésében
| Mûködési sáv | Mûködési idõ | Kialakulási idõ egyénnél | Kialakulási idõrendszer | Mûveleti rendszer |
| Biológiai | 10-2 - 10-4 sec | hónapok-évek | évmilliók | neuron és hálói |
| Kognitív | 10-1 - 10 sec | évek, órák | századok | aktus, mûvelet |
| Racionális | percek, órák | évek | századok | feladat |
| Szociális | napok, hetek | századok | évek | feladatok |
Pszichológiai tartalmában és rendszertani felépítésében olyan keretekre kell itt gondolni, mint a viszonylag állandó környezeti mozzanatok viselkedésirányító szerepét biztosító hosszú távú emlékezeti rendszer s a viselkedés pillanatnyi, rövid távú összehangolására szolgáló munkaemlékezeti rendszer kettõssége. Ilyen architekturális mozzanat az is, hogy megismerésünkben vannak (többnyire a biológiai sávban gyökerezõ) gyorsan mûködõ, egy-egy területre specializálódott, ismétlõdõ, az élet korai szakaszaitól jelen levõ helyzetekben érvényes, õsi megismerési feladatokat - térlátás, arcfelismerés, társas összehangolás stb. - megoldó ún. moduláris rendszerek és van egy viszonylag lassabb mûködésû, átfogó, a gondolkodás koherenciáját biztosító központi gondolkodó rendszer, mely a racionális és a szociális sávnak felel meg,2 s az egyes alrendszerek egymáshoz kapcsolását és összehangolását biztosítja.
Nem világos persze, hogy hogyan kell elképzelnünk ezeknek a stabil szervezõdéseknek a belsõ rendszerét, de minden elmélet úgy tartja, hogy fel kell tételeznünk õket. A 2. táblázat érzékelteti, hogy az erre vonatkozó tudományos felfogások egyben a gondolkodás hajlékonyságával, a tanulás szerepével kapcsolatos állásfoglalásokat is képviselnek. A mai kultúra átalakulásainak lehetséges hatásával kapcsolatban a harmadik felfogás a releváns. E szerint a kultúrák, különösen ami az információ kódolás mechanizmusait illeti, miközben tanult és megkonstruált rendszerek, évszázadokig érvényes jellegük révén a hagyományt mint sajátos életszemléletet örökítik át,3 vagy ahogy a kognitív kutató Tomasello4 fogalmaz, mint sajátos nézõpontok összességét. Ennek révén miközben a biológiai sávhoz képest a szociális sávnak megfelelõ kulturális minták hajlékonyak és az egyén élete során elsajátítandóak, a klasszikus bölcsészet megfogalmazásában korlátozást jelentenek. A mesterség korlátai ezek, a kognitív szemlélet megfogalmazásában pedig az evolúciósan kialakultra ráépült architekturális megkötések, amelyek döntõ információszervezési változásokat tükröznek.
2. táblázat: Három felfogás a megismerés építkezésérõl és a tapasztalat és kultúra szerepérõl
| Alapképlet | Architektúra | Tapasztalat és kultúra helye | Fõ képviselõ |
| Modulok plusz általános megismerés |
Specializált ÉS általános rendszerek |
Az integráció folyamatai másodlagosak |
Fodor5 |
| Konnekcionizmus: semleges kapcsolatok |
Egyetlen átfogó architektúra érvényes |
Minden gondolkodás egynemû szokásrendszer |
Elman és mások6 |
| õsi ÉS másodlagos modulok egyaránt |
Evolúcióra ráépülõ kultúra IS architekturális |
A kultúra tanult rendszer, de mindent áthat |
Donald7 Cole8 |
Ennek a "ráépülõ" architektúrának, az egymással kölcsönhatásban levõ szociális, racionális és kognitív sávnak éppen hajlékony jellege révén különbözõ fajtái vannak. A 3. táblázat Donald9 felfogását kiterjesztve mutatja be, hogy milyen architektúrákat épített ki a kultúra, s milyen újabb architektúrák jelenhetnek meg ma. Az emberi kultúra eredendõ kialakulása és késõbbi formálódása során "reprezentációs forradalmakról" beszélhetünk, hasonlóan ahhoz, ahogyan John Maynard-Smith és Szathmáry Eörs értelmezésében10 az evolúció döntõ fordulatai az információszervezõdésben megtestesülõ radikális átmenetek: az élet fejlõdésében az újdonságot az új kódolási elvek jelentik. Az emberi fordulatok viszont Donald felfogásában11 onnan indulnának el, ahol a saját idegrendszer önmagába zárt világában a múlt megjelenítésére képes epizodikus kultúrát (1. sor a táblázatban) felváltaná a szociális szemantika megjelenése a megosztott tapasztalatokkal (2. és 3. sor). A testi leképezésen alapuló, s a fejlettebb, gyorsabb nyelvi reprezentációt egyaránt egy szociális háromszög-séma jellemzi az epizodikus kultúra lineáris szemantikájával szemben, miként az 1. ábra érzékelteti.
3. táblázat A nagy kulturális változások mint kognitív architektúrák
| Kultúra típusa | Korszak | Tudásszervezõdés közlés |
Átadási mód |
| Epizodikus | fõemlõsök, 5 m év | események | nincsen |
| Mimetikus | h. erectus 1.5 m | testtel reprezentál, gesztussal közöl |
lejátszás, utánzás |
| Mitikus | h. sap. sap 50 e | nyelvi reprezentáció | történetek és kategóriák |
| Teoretikus | modern ember 10 e | belsõ és külsõ memória megosztás |
írás-olvasás, rögzített tárak |
| Gutenberg | nyomtatás | tömeges gondolatter-jedés | személytelen autoritás |
1. ábra : A reprezentációs rendszerek változásai
és a társas szemantika megjelenése
A teoretikus kultúra fennkölt névvel Donald az írás megszületését illeti. Ennek fontos mozzanata a szellemi közösségek szervezõdésében - mint az eszmetörténet és a közlési rendszerek kapcsolatát vizsgálva legvilágosabban Nyíri12 rámutat - az objektív tudás eszméjének megszületése, az a gondolat, hogy önmagunk és a szociális szemantika által kifeszített személyközi helyzet világán túl is létezhet bizonyosság, amit a könyvek hordoznak.
Ez a váltás a megismerési erõforrások szervezõdésében, a tudás társadalmi megoszlásában, a gondolatok gyorsabb terjedésében is gyökeres változásokkal jár - hiszen az írás révén eszméket most már nemcsak interakciós helyzetben tudunk átvenni. Határozott változás jelenik meg az erõforrásokkal történõ gazdálkodásban - mint sok elemzés hangsúlyozza - az egyén szintjén is. Olyan gondolkodásmód jön léte, amely abban az értelemben elvontabb, hogy minden helyzetben és a kontextusoktól függetlenül koherenciára törekszik, s mindenütt s mindenkor alkalmazni képes a logikai következtetési sémákat.13 Donald értelmezésében14 ennek az átalakulásnak döntõ eleme a tudás szervezõdése szempontjából a testen belüli emlékezeti rendszer és a testen kívüli emlékezeti tárak (a könyvek) közötti új munkamegosztás. Ezzel egy új architektúra jön létre: a belsõ emlékezet állandóan számít a külsõ tárakra, s onnan frissíti magát, ezzel sokkal gazdaságosabbá válik.
A szomatikus, belsõ és a külsõ emlékezeti rendszerek eltérnek egymástól a hatékonyságukban és ökológiai tulajdonságaikban is - lásd a 4. táblázatot. Ezek a vonások a külsõ rendszerek fölényét jelzik: ne feledjük azonban, hogy a belsõ rendszernek is van egy nagy elõnye: hordozhatósága. Emlékeink és mûveltségünk mindig velünk van, míg könyveink nincsenek velünk, miként a táblázat utolsó sora mutatja. A klasszikus iskolázás alapvetõ célja ezzel kapcsolatban az volt, hogy a háttértudásból minél többet zsúfoljon bele a hordozható rendszerbe, a memoriter világába. Tulajdonképpen a mai hálózatos információs technológiák, s az újabb mobil információhozzáférési utak nagy újdonsága éppen az, hogy a körülményes könyvtárral szemben a külsõ tárakat a hozzáférhetõségi utak révén virtuálisan hordozhatóvá teszik. Ennek nagy lépése már az Internet, s a használó korlátlan mozgékonysága révén újabb lépés a mobil közlési rendszerek belépése a tudáshozzáférés világába.
4. táblázat: A kétféle tárolási rendszer néhány eltérése
| Szomatikus emlékezet | Külsõ emlékezet |
| korlátozott kapacitású | korlátlan kapacitású |
| megszabott formátum | változékony formátum |
| gyors halványulás | nincsen elhalványulás |
| rögzített hozzáférés | változékony hozzáférés |
| hordozható | rögzített |
Az emberi gondolkodás elõtörténetek visszagöngyölítése pusztán öncélú intellektuális kirándulásnak tûnhet. Valójában azonban új rátekintést enged meg saját korunkra is. Az írásnak a megismerési architektúrát átszervezõ szerepe rámutat arra, amit tágabb összefüggésben, a kultúra egészére úgy emleget Bruner,15 mint a kultúra nyújtotta állványzat kérdését. Az egyéni szocializáció során éppen a kultúra adná meg az architekúra - magam ehhez hozzátenném, a másodlagos architektúra - kereteit. Ilyen keret az elbeszélések és a kategoriába-sorolás, mint alapvetõ értelmezési elvek megléte, a tudásnak a könyvek és az iskola képviselte autoritáson alapuló formája, mely feltételezi, hogy mindig van biztos tudás s annak vannak elfogadott letéteményesei.
Ebbõl a szempontból a hálózati információhordozókra nézve az alapvetõ lélektani kérdés az, hogy - a puszta metaforákon túl - létrejöttük elindít-e egy újabb reprezentációs és architektúra-szervezési forradalmat? Mint sok elemzés rámutat, ennek egyik vezetõ kérdése, hogy a hipertext-szervezõdéssel és a képek elárasztó jellegével megváltozik-e a gondolkodás szekvenciális, egyközpontú, lineáris rendje, mely úgymond az íráshoz kapcsolódott volna.
Nem mindenki hiszi így. Vannak felfogások, amelyek szerint a lineáris és kijelentésszerû (propozicionális) szervezõdés valójában a legalapvetõbb, biológiai, nem hajlékony architektúrák közé tartozik.16 Ezek a viták - "mennyire változtatja meg az embert az információs technológia?" - tulajdonképpen egy tradicionális kérdést is érintenek: a gondolati rend forrásainak kérdését. Hagyományosan él az emberi gondolkodás szervezettségérõl a mondhatni belülrõl-indítottság felfogása, amely a racionalitást kiindulópontnak tekinti, a döntõ mozzanatnak a képzeteket (a reprezentáció világát) tartva, szemben a másik felfogással, amely a belsõ rendet kívülrõl építi fel. Ennek kiindulópontja az interakció és a kommunikáció, ez lesz mind a személyiség, mind a logika forrása.17 A "gépi determinista felfogások" ennek a kívülrõl befelé építkezõ elképzelésnek egyik változatát adják. Olyan változat ez, mely szerint nemcsak a Popper értelmében vett szellemi objektivációk, hanem a magunk alkotta eszközök is alakítják gondolkodásunkat. Ez az a determináció, amit a brit percepciókutató tiszteletére a Gregory-féle lények kérdésének nevez Dennett.18 A mentális világot, a készségek világát a tárgyakban megtestesülõ tudások alakítják, mint már Vigotszkij19 is hirdette, s a döntõ kérdés ma az, vajon az új információs technológiák is új módon szervezik-e meg belsõ világunkat. Amikor ezzel kapcsolatban kételkedõk vagyunk, igazából a kívülrõl determinált emberkép általános sémájával is küzdünk.
A kételyekkel együtt érdemes végignézni, milyen új mozzanatokat eredményezhet logikájában az új tudáshordozók világa. Az 5. táblázat errõl mutat egy összehasonlító elemzést.
5. táblázat Lehetséges új mintázatok a mai kommunikációs tudáshordozókban
| Hagyományos | Hálózati |
| évtizedes kód-tanulás | kevesebb iskola kell |
| lassú hozzáférési utak, körülményesség |
gyorsabban el lehet jutni |
| linearitás | egyidejûségek |
| keresési utakat tanítják | keresési utakat keressük |
| együtt-lét | virtualitás |
| tudás-tulajdonlási viszony | tudás megosztott |
| bizonyosság kiharcolt erény | bizonyosság kérdéses, éppen keressük |
A mai világ új módon mutat rá a készségek kiemelkedõ jelentõségére: éppen azáltal, hogy explicit tudásokat könnyen hozzáférhetõvé tesz, újra felveti explicit és implicit tudások viszonyát.
1. Az olcsóvá vált (könnyen tárolható és kereshetõ) lexikai tudással szemben felértékelõdik a készség. Mivel sok minden elérhetõ a hálózati világban, elõtérbe kerül mindaz, ami nem érhetõ el. Ez lenne a készségek világa, amit például csak interperszonálisan lehet tanítani. Ez az új pragmatikus tudás-felfogás nem egyszerû kérdés azonban, hiszen gondoljunk csak akár a mai orvosra: intuíciójára támaszkodik az orvos a gyógyszer dózisában vagy kiszámítja azt? Honnan tudja, mennyi kell? Ez ma már nem intuitív készség, hanem forrása a könyv, ahol propozicionálisan tároljuk.
2. Rendszereink ugyanakkor olyanok, amelyek tételes (propozicionális) tudást feltétételezõ készségeket mûködtetnek. A sokat emlegetett kerékpározásnál érdekesebb példa a mûtéti tudás, vagy az anatómia tudása, ahol perceptuális, motoros készségek és kijelentésbe szervezett tudások áthatják egymást.
3. Maga a hálózati típusú információ használata is felveti , hogy új készségek születnek az új rendszerekkel. Új típusú kereséseket, bizonyossági elveket, idõgazdálkodást is el kell sajátítanunk az új közegek világában.
Kitüntetett kérdés - különösen a mobil információs kultúrában - a tér és idõ problémája a hozzáférhetõség megváltozott világában. Hosszú évezredek eljárásai alakultak ki a tudás, a személy és a közlés viszonyának értékelésére. Ezek az eljárások a modern európai típusú kultúrában távolságon és idõn átívelve megbízhatóak. Olyan eljárások ezek, amelyek etológiai tekintetben a potyázás és a szélhámosság kivédõi. Áttekinthetõ közösségen belül a megbízhatóság fontos távlati stratégiája az embereknek. Hiszen holnap is ugyanonnan fogunk kölcsönkérni, ugyanoda nem megyünk el s így tovább. A mai kihívó kérdés az, vajon a közlés és hozzáférés állandó lehetõsége nem vezet-e a megbízhatatlanság megjelenéséhez?
Érdemes vázlatosan áttekinteni, hogyan is változtak ebbõl a szempontból a közösségszervezési módok! Ezeket persze, akárcsak a hagyományos kulturális közösségeket, úgy kell tekinteni, mint a megelõzõ képleteket magukban foglaló viszonyokat. Az együttélõ közösségek integrációs világa például mindig megmarad: jóllehet a mobil világban lecserélhetjük egész közösségünket, mégsem tudjuk levetkezni azt az antropológiai jegyünket, hogy közösségünk van.
Ez a megbízhatóság világa, hiszen mindannyiunknak mindig ugyanoda kell visszamennünk. A pillanatnyi elõnyökért nem kockáztatom azt, hogy az adott áttekinthetõ közösség úgy kezeljen, mint aki nem tartja be a szavát, mint aki nem követi a kölcsönösséget s így tovább. Úgy viselkedünk, mint akik feltételezik, hogy van holnap s van csoportemlékezet, mégpedig egy stabil csoport emlékezete, mely szankcionálja a csoportlétben oly fenyegetõ potyázást.
Második szakasz: Lassú idõi integrációjú kulturális közösségek
Ígéretek teszünk levélben, értekezleten, az élet szokásai révén, ismeretlenek között is betartjuk azokat stb., ahogyan az ismerõs a mi technologizált világunkból.
Ebben a viszonylag lassú integrációban vannak pontok, ahonnan nem lehet visszafordulni: kommunikációs értelemben azért, mert már nem elérhetõ a másik és kölcsönösen számítunk egymásra. Saját idõvilágomban számíthattam a másik idõvilágának stabilitására, annak kiszámíthatóságára.
Ennek egyik megfogalmazása Popper20 neves Compton-problémája. Miért menjek a napfényes Itáliából el az esõs Yale Egyetemre, miközben eredeti megállapodásunkhoz képest megváltozott az élethelyzetem? Mert megígértem, hogy elõadást tartok: az erkölcsi parancs a kommunikatív elkötelezettségekben jelenik meg.
Az új technológiák viszont felajánlják a teljes és állandó hozzáférhetõséget. Ezzel relativizálódhat az ígéret és a megbeszélés érvényessége. Új idõi architektúrák jelenhetnek meg a technika révén: bármikor átszervezhetek, lemondhatok dolgokat s e mellett az idõ és a kapcsolat privilegizáltsága új machiavelliánus stratégiákhoz is vezethet.
Egyik oldalon ott van az elérhetõségre támaszkodó megbízhatatlanság veszélye, a másik oldalon az elérhetetlenségre támaszkodó manipuláció. A kommunikációs hozzáférhetõség a megbízhatóság új kódjait veti fel, éppen azért, mert technikailag ma már mindig módunk van lemondani dolgokat.
A mozgékony világ s a nemzetközi rendõrök réme az utazó szélhámos, miként már Balzac is látta Vautrinben. Olyan helyre megy, ahol nem ismerik, ahol nem kötelezi a szervezeti múlt és a közösségi emlékezet. Ez a probléma rég velünk van a nagyvárosi életben: emiatt védekezik az akadémiai világ például az ajánlólevelekkel. Itt csupán a sebesség változik. Ma azonban megjelenik az idõi szélhámos: arra számít, hogy bármikor lemondhatja kötelezvényeit.
Izgalmas lesz megfigyelni, hogyan állítjuk vissza itt is majd az eredeti etológiai rendet. Az idõgazdálkodási szélhámosságokat és potyázásokat is ki fogjuk védeni, mint befektetés nélküli haszonszerzést.
Sajátosan alakul a klasszikus és a mai tudásszervezés a használó és a tudáshordozó kölcsönös helyi viszonyait tekintve. A klasszikus tudásszerzés világában az ember van stabil helyen, ide jön a könyv, az információ. Ennek kiterjesztése az Internet: én maradok, a könyv odajön.
Ezzel szemben viszont a futurológiailag elképzelt mobilizált világban az ember mobil helyen van, ehhez képest az elérhetõsége stabil. Ennek megfelelõen az ember mozog, s az információ követi.
Mindennek az adja különös érdekességét, hogy az ember sajátos módon érzékeny a helyekre. Tudásaink elválnak a helytõl, mindegy, hol tanultunk a mohácsi vészrõl, az információk szemantizálódnak. Ugyanakkor magukat a funkciókat helyekhez kötjük, s az új világ, már az internetezéssel is, elszakít a helyektõl. Érezzük ugyanakkor, mennyire kapcsoljuk ahhoz a tényleges sarokhoz az információt, ahol számítógépünknél ültünk. Kérdés, milyen mértékben vagyunk képesek errõl leszokni.
Nemcsak etikettnek kérdése a "hol mobilozunk", hanem annak is, hogy elszakadhat-e funkcióitól s helyeitõl a közlés. Korábban is megfontoltuk, hogy hol mit olvasunk!
A mobil technikáknál ez úgy jelenik meg, mint annak kérdése, hogy
Az efféle kérdésekrõl ki fog derülni, hogy nemcsak etikett-kérdések, hanem új oldalait jelentik a hely kölcsönös figyelembe vételének egy olyan paradox helyzetben, ahol maga a személy helytõl függetlenül hozzáférhetõvé válik.
Minden kommunikációnak van az instrumentális mellett fatikus, kapcsolattartó szerepe is. Ezt a mozzanatot az internetes közlési helyzetekben világosan látjuk. Nem véletlen, hogy - amint arra a fatikus közlés és az elsõdleges közösségek etológiai jelentõségét hangsúlyozó teoretikus, Robin Dunbar rámutat21 - a csoportképzõdés antropológiai szabályszerûségei a virtuális térben is reprodukálódnak.
A mobil telefonnál ez felerõsödik.
Mindezzel persze az új technika nem új dolgot talál ki: a mobil technika ugyanúgy részévé válik az ember egyik központi mozgató rendszerének, a függõségnek és kötõdésnek, mint minden egyéb.
Az emberi gondolkodásban bizonyosan létrejött egy gyökeres új állványzat az írás, majd a könyvnyomtatás megjelenésével. Nincs még elég távlatunk, hogy megítéljük, vajon a mai világban hasonló változások indulnak-e el. Az egyik lehetséges új architekturális jelölt a hálózati információ-tárolás. A tudásról való új reflexió, a linearitást felváltó egyidejûségrõl folyó meditációk mellett a készségek új típusú kultivációját is eredményezheti ez, és új célkijelölést az explicit és a készségszerû tudások viszonyában. A radikálisan mobilis közlés és információ- hozzáférés további izgalmas kérdéseket vet fel. Nem fognak-e ezek az idõ- és helyszétbontó technikák zavarokat okozni helyhez kötõdõ tudásmozgósításunkban, s vajon milyen új közösségek és új szabályok alakulásához vezetnek? Lesz-e a mobil etikettbõl új idõszemléletû mentalitás?
JEGYZETEK