Mobil információs társadalom

Fekete László:

A 20. században a telefon két személy között zajló beszélgetés távolsági átvitelének problémájával kapcsolódott össze; mûködése az analógia, a reciprocitás és az egyidejûség elvén alapult. A 21. század telefonja nyilván felkínálja majd a személyek között zajló kommunikáció valamennyi szenzorikus módozatát. Az átvitel technikai korlátai és költségei ugyanis a kezdetektõl fogva háttérbe szorították az interszubjektív kommunikáció eredeti jellegzetességét, vagyis azt, hogy az akusztikus/auditív, vizuális, haptikus és olfaktorikus jelek együtt és egyidejûleg alkotják a jelentések megragadásának feltételét. De ez a telefon az analóg szenzorikus jelek felbontásával, digitalizálásával és manipulálásával pusztán újra fogja építeni a kommunikáció interszubjektív terét egy virtuális térben. Ezért ez a telefon még nem fog radikálisan új korszakot nyitni a kommunikáció történetében, mert antropológiai elveket követ. A felbontott, átalakított és manipulált jelek ugyanis mindkét oldalon mindig az identikushoz, az ember által természetesen kódolható és dekódolható jelekhez térnek vissza. A folyamatos jelenlét technikai lehetõsége elvileg kiszélesítheti a kommunikáció terét, de ennek valószínûleg alapvetõ, a szándék és a kölcsönösség hiányából eredõ emberi korlátai vannak. Mondhatni, a folyamatos jelenlét nem antropológiai feltétele a kommunikációnak, éppen ellenkezõleg. Ugyanakkor a kommunikációs tér radikális kiszélesítésének iránya már régóta ismert és nyilvánvaló: ez az ember és a gép közötti kommunikáció.