Mobil információs társadalom

Heller Mária:

A kommunikációelmélet és a kommunikáció-kutatás az elmúlt évtizedekben külön modellekben és elméletekben tárgyalta a személyközi és a tömegkommunikációt. Elsõsorban az új információs és kommunikációs eszközök (ICT) elterjedése következtében ez a két irányzat közeledni kezdett egymáshoz. Világossá vált, hogy célszerû a kommunikáció különbözõ fajtáit egyetlen elméleti keretben kezelni, mert csak így adhatunk számot a kibõvült kommunikációs lehetõségekrõl és a jelentõsen megváltozott kommunikációs szituációról, hiszen az új információs és kommunikációs eszközök radikálisan megváltoztatták a kommunikációs szituáció tér- és idõkorlátait, megváltoztatva ezáltal a társadalom tagjainak kommunikációs szokásait és mintáit is.

Az új információs és kommunikációs eszközök elterjedése következtében megváltozott a nyilvánosságra vonatkozó tudományos és laikus reprezentáció is. A nyilvánosság a köz- és a magánszféra határvonalán jött létre, de ez az oppozíció maga is állandóan változik (Meyrowitz), ami a nyilvánosság elsõ szerkezeti változása után (Habermas: a nyilvánosság kiüresedése, a passzív fogyasztásra épülõ konzum-kulturális nyilvánosság létrejötte után) egy új szerkezeti változást indukál. Elsõsorban az új ICT gyors elterjedése következtében a korábbi egyetlen nyilvánosság helyett különbözõ kiterjedésû nyilvánosságok egymást átfedõ szintjei jönnek létre (Keane).

A rohamléptekkel fejlõdõ technológiai változások mélyreható társadalmi változásokat vonnak maguk után. A társadalomtudósok egy része meglehetõsen pesszimista: az egyes társadalmakon belül és közöttük egyre élesebb szakadékot látnak, átalakul centrum és periféria viszonya, az elmaradás irreverzibilissé válik (Castells). De a fejlõdésnek vannak pozitív vetületei is: az információhoz, a kultúrához és a tudáshoz való hozzáférés új útjai, felgyorsulása, megkönnyebbedése; a globalizáció által megnyitott új fejlõdési lehetõségek; a megsokszorozódó kommunikációs lehetõségek, stb. A fejlõdés egyik már látható iránya az, hogy a sokcsatornás tömegkommunikáció idõszakához képest ismét megnõ az aktív, kreatív kommunikáció lehetõsége a passzív fogyasztáshoz képest. A lokális, nemzeti, regionális és globális nyilvánosságokban való részvétel lehetõsége pedig új impulzust ad a (lokális, regionális állam- és világ-) polgárok interaktív kommunikációjának. A mobil kommunikációs eszközök ezt a fejlõdési lehetõséget még biztonságosabbá, elérhetõbbé, állandóbbá és kényelmesebbé teszik.

Számos kutatásra érdemes probléma merül föl:

Megváltoznak a társadalomban az egyenlõtlenségi viszonyok, átalakul a hatalom szerkezete.

2. Társadalmi makrostrukturális változások és kulturális változások. Utóbbiak észrevétlenek, pedig megalapozóak. Új tudáshierarchia kialakulása.

3. Megváltoznak a viszonyok globális szinten:

- centrum / periféria határainak és tartalmának eltolódása

- demokratizálódás, vagy digital divide növekedése a globális társadalomban és az egyes társadalmakban is?

4. Megváltoznak a vertikális és horizontális kommunikációs kapcsolatok : növekedés, sûrûsödés. Új etikai problémák jelennek meg, új viselkedési és kommunikációs normák alakulnak ki. Jogi szabályozás kialakulatlansága: adatvédelem, szerzõi jog, személyiségi jogok, szabadságjogok, információhoz való jog.

5. Közös értelmezések, közös jelentéskonstrukció irányába való fejlõdés, vagy éppen a kulturális és kommunikációs szegregáció irányába? különbözõ szintû nyilvánosságok létrejöttével a kritikai potenciál nõ, vagy még tovább polarizálódik a társadalmi kommunikáció, a tényleges agora és az entertainment között?

6. Esély a demokratikus kommunikáció kiterjedésének lehetõségére: a hálózati kommunikáció szabad, nem központosított, liberális szabályok, korlátozatlanság. A felhasználó ismét aktívvá és interaktívvá válik. Esély az állandó jelenlétre a különbözõ szintû nyilvánosságokban (szakmai, politikai szervezetekben való részvétel, magánkapcsolatok hálóinak sûrûsödése, civil társadalmi csoportokban, érdeklõdésköri csoportokban, hobby-csoportokban való részvétel megnõtt esélye).

7. Munkaidõ és szabadidõ arányának megváltozása, munkahely és otthon közötti határok eltolódása, életmód-változások, változások a kultúrához való hozzáférésben, radikális változások az oktatás lehetõségeiben.