Mobil információs társadalom

Sándor Klára:
 
 

A mobiltársadalmat (információs társadalmat, mobil társadalmat) sokkal inkább szokás kárhoztatni, mint vívmányaival elégedetten dícsérni -- a sok vádból csak néhányat említve például azért, hogy leszoktatja az embereket (fõként a gyerekeket) az olvasásról, hogy növeli az emberek egymástól való elszigeteltségét stb. Különösen sok vádat akasztanak a számítógépek, mobiltelefonok nyakába azok, akik aggódnak a jelenkori magyar nyelvhasználat slendriánsága miatt: hogy „korcs", angol elemeket a magyarral vegyítõ keveréknyelvet hoz létre az elõbbi; s hogy udvariatlanságra, nyelvi szürkeségre, esetleg hadarásra szoktat az utóbbi. Röviden: hogy mindkettõ tovább rombolja az amúgy sem sok megelégedést kiváltó nyelvhasználatot.

Ezeket a vélekedéseket azonban egyelõre nem kezelhetjük másként, mint amik: „józan ész"-érveken nyugvó spekulációkként vagy egyszerû (a józan észt nélkülözõ) elõítéletek lecsapódásaiként. Ténylegesen nagyon keveset tudunk arról, milyen hatással vannak az új technikai eszközök a nyelvhasználatra; nemcsak azért, mert Magyarországon nem végeztek még olyan nyelvészeti vizsgálatot, amely ezt próbálta volna mérni, hanem azért is, mert meglehetõsen nehéz a nyelvhasználatot meghatározó és alakító számos, egymással is összefüggõ tényezõ közül egyet elszigetelni, s hatását fölmérni.

Tervezett elõadásom két részbõl áll majd. Elõször a nyelvi változások természetérõl esik szó -- s ehhez kapcsolódóan arról, miért áll elõ az imént említett módszertani nehézség (azaz miért problematikus egyetlen, a nyelvhasználatot befolyásoló tényezõ elkülönítése), s következésképpen miért elhamarkodottak a „józan ész"-érvekre alapozott vélekedések, illetve miért alaptalanok az elõítéletek; s hogy ugyanakkor milyen nehéz lemondanunk róluk (vagy megszabadulnunk az elõítéletektõl), hiszen mélyen beágyazódtak kultúránkba.

Az elõadás második részében magam is egy spekulatív gondolatkísérlettel próbálkozom majd. A nyelvet az emberi viselkedés részeként tanulmányozó vizsgálatok eredményeibõl kiindulva megkísérlem végiggondolni, milyen hatása lehet a nyelvre annak, hogy a mindennapi kapcsolattartás fizikai korlátai egyre kisebb mértékben akadályozzák szoros társas kapcsolathálózatok kialakítását és fenntartását. Úgy gondolom, hogy egy ilyen folyamat egyik lehetséges következménye az, hogy a jelenlegi aszimmetrikus, az írásbeliség által szentesített sztenderd nyelvváltozat felsõbbrendûségére alapozott nyelvi helyzet visszabillen egy természetesebb, a nyelvváltozatok közötti különbségek kölcsönösségén nyugvó nyelvi helyzetbe.