Barry Brown – Nicola Green – Richard Harper (szerk.), Wireless World: Social and Interactional Aspects of the Mobile Age, London: Springer, 2002.

Tartalom:

1. rész: Bevezetés
1. A mobil technológia tanulmányozása (Barry Brown)

2. rész: A mobil technológia helye
2. A változékony mobil: Társadalomelmélet a drótnélküli világban (Geoff Cooper)
3. Ki figyel kit? Megfigyelés és elszámoltathatóság a mobil viszonyokban (Nicola Green)
4. A régió mint mobil munkások társadalmi-technikai mûve (Eric Laurier)
5. Mobil kommunikáció a 21. századi városban (Anthony M. Townsend)

3. rész: Néprajzszerû leírástól a tényleges használatig
6. Lássuk a "szabályokat"! Elõzetes megfigyelések cselekvésrõl, interakcióról és mobil telefonhasználatról (Ged M. Murtagh)
7. Mobil telefonok helyi használata és közös használata (Alexandra Weilenmann - Catrine Larsson)
8. Lótunk-futunk, grimaszolunk: Küzdelem az egyensúlyért a mobil munkában (John Sherry - Tony Salvador)
9. Elmosódó határok: Celluláris telefonok, mobilitás, és a munka és magánélet közötti vonal (Diana Grant - Sara Kiesler)

4. rész: A használattól a tervezésig
10. Üdvözöljük a drótnélküli világban! Problémák a mobil telefónia használatában és megértésében (Leysia Palen - Marilyn Salzman)
11. Mobil együttmûködések és mobil technológiák tervezése (Elizabeth F. Churchill - Nina Wakeford)
12. A mobil telefon és a dokumentumhasználat között üzleti utazások során mutatkozó kapcsolatok vizsgálata (Kenton O'Hara - Mark Perry - Abigail Sellen - Barry Brown)
13. Hordozható eszközök használhatósága: A WAP esete (Vincent Helyar)
14. Mobil interfész: Régi technológiák és új érvek (Richard Harper)
 
 

Introduction

Barry Brown: "Studying the Use of Mobile Technology"

A kötet - mint bevezetõ tanulmányában Barry Brown, az egyik szerkesztõ írja - a szociológia, az SST (Social Studies of Science and Technology), a HCI (Human—Computer Interaction) és a CSCW (Computer Supported Collaborative Work) területe felõl közelít a mobil kommunikáció kérdésköréhez. Mármost kivált a szociológia perspektívájából nézve meglepõ, észrevételezi Brown, hogy a mobil technológia nem-technikai vonatkozásait illetõen eddigelé igen kevés kutatás folyt.^[1*] Hiszen a mobil technológiák, s különösen a mobil telefonok nemcsak technológiai, hanem társadalmi tárgyak [social objects] is: hatással vannak arra, miképpen szervezzük napjainkat és estéinket, hogyan dolgozunk, sõt, hogyan teszünk szert új barátokra. Nyilvános helyeken magánbeszélgetések zajlanak, intim pillanatainkat szöveges üzenetek zavarják meg. S miközben az új technológia kétségkívül megváltoztatta kultúránkat, kultúránk maga is ezerféle módon alakította ezt a technológiát. A kötet, mint Brown írja, azokra a jelentésekre összpontosít, amelyekkel az emberek mobil technológiájukat felruházzák, arra, hogy miképpen integrálják ezeket munkájukba és otthoni létükbe, és hogy hogyan lépnek kölcsönhatásokba ama készülékekkel s a készülékek révén más emberekkel. Olvasóközönségként a kötet két réteget céloz meg: egyfelõl a társadalomtudományok mûvelõit, akiknek illene elméleti kihívásként észrevenniök e korunkat oly különösen képviselõ technológiát; másfelõl a technológia továbbfejlesztõit, akiknek alighanem hasznára válhat, ha megtudják, hogyan is fest e technológia tényleges alkalmazása a felhasználók körében.

Brown utal azokra a nézetekre, amelyek szerint a mobil telefon kiemelkedõ jelentõségû technológiai eszköz, amennyiben nem egyszerûen új technológiát, hanem új típusú technológiát testesít meg. A mobil telefon mind a telefonhoz képest, mind a számítógéphez képes újat jelent. Kicsi, hordozható, mindig be van kapcsolva, és akár folyamatos kapcsolattartást is lehetõvé tesz. Belseje nagyerejû számítógépet rejt, használata azonban – szemben a számítógépével – csak néhány (ám éppen ezért áttekinthetõ) funkcióra korlátozódik ("manageable collection of functionality"). Innen is átütõ sikere. A hívásazonosítás és a hangposta együttesen a hívásfogadás szelektív strukturálását teszi lehetõvé - a mobil telefon nem pusztán intenzívebb, de megfelelõbb kommunikációt tesz lehetõvé. Ám miközben a mobil telefon az elmúlt években minden idõk legsikeresebb – legnagyobb számban eladott – kommunikációs eszközévé lett, története voltaképpen a késleltetett színrelépés története. Hiszen a technológia, beleértve a celluláris megoldást, az 1940-es évek óta adott volt. (A késlekedés alapvetõ társadalmi hátterére vonatkozóan a kötetben Townsend fogalmaz majd meg hipotézist.) Összefoglalóan Brown kiemeli, hogy a mobil telefon nem annyira az egyének és intézmények közötti adatforgalom sikeres eszköze, mint sokkal inkább az egyén és egyén közötti kommunikáció és adatcsere - szöveg-, kép- és hangtovábbítás - közege.
 

Locating Mobile Technology

Geoff Cooper: "The Mutable Mobile: Social Theory in the Wireless World"

Hagyományos bölcsész szakirodalmi hivatkozásokkal sûrûn megtûzdelt, tudós fejezet, melyet a jobb áttekinthetõség érdekében alfejezetenként ismertetek.

1. Bevezetés

A bevezetõ pont Adorno-mottóval, a Negatív dialektikából vett idézettel kezdõdik: "We cannot say anymore that the immutable is truth, and that the mobile, transitory is appearance." A mottó alighanem Cooper ama megfigyelését van hivatva elõlegezni, miszerint a korábbi évtizedek-évszázad szociológiai-társadalomtudományi elméletei voltaképpen kevéssé alkalmasak arra, hogy a társas interakciók mobil technológia gerjesztette változásainak elemzésében segítségünkre legyenek: az elsõ pillantásra mégoly ígéretes fogalmi hálókból a megérteni kívánt jelenség újra meg újra kicsúszik. Jegyezzük meg persze, hogy az Adorno-idézet amúgy is csak az angol fordításban tûnhet kecsegtetõnek; a német eredetiben - "Daß das Unveränderliche Wahrheit sei und das Bewegte, Vergängliche Schein" - a mobil szó nem fordul elõ... A korábbi elméletek kevéssé alkalmasak, ám mégsem egészen alkalmatlanok: legalább részlegesen használható fogalmi eszközöket keresve, Cooper sorra veszi a szóbajöhetõ megközelítéseket.¹ A bevezetõ pontban máris utal az egyik ilyenre: a Bruno Latour "Visualization and Cognition" c. tanulmányában (1986) kifejtett elméletre, amely az "immutable mobile", a nem-változékony hordozható - ti. a képies és/vagy szöveges, maradandó dokumentum - fogalma köré^[2*] épült. Ám ha Cooper Latour-tól kölcsönzi is - módosítással - fejezetének címét, a Latour által képviselt elméletet éppúgy nem tartja közvetlenül alkalmazhatónak, mint - kevés és kevéssé fajsúlyos kivétellel - a fejezet során áttekintett összes többit sem. Bevezetését éppenséggel így zárja: a társadalomtudós számára a mobil egyik fõ érdekessége abban áll, hogy a meglévõ elméleti kategóriák és elemzésmódok újragondolását igényli.

2. Áttetszõség, láthatóság, hallhatóság

"Transparency, Visibility, Audibility": A mobilra - csakúgy mint õsére, a vezetékes telefonra - jobbára nem alkalmazható, írja Cooper, az "új média" irodalma, mivel (szemben a médiával) a telefon úgymond átlátszó - nem áll a használó és a használat közé, használatakor jelenlétét olykor nem is érzékeljük.² Hasonlóképpen nem ideillõ a "virtuális" fogalma - akárcsak a "kibertér" fogalma sem. A szociológiai irodalom olyan kifejezései, mint a "társadalmi mobilitás", vagy a nyilvános--magán megkülönböztetés, vagy a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásának Habermas-i gondolata kapaszkodókat nyújtanak, ám a mobil kommunikáció kutatására csak csavarintásokkal alkalmazhatóak. - Ebben  a pontban érinti Cooper a technológiai determinizmus problémakörének irodalmát: Harvey Sacks-ra utal,³ továbbá kiemelten Carolyn Marvin-re.⁴ Az új technológiák mindig eleve adott társadalmi környezetben kezdik hatásukat kifejteni; folyamatról van szó, melynek során a technológia formáló szerepe csak idõvel válik - ha egyáltalán - meghatározóvá. A mobil kommunikációra irányuló kutatások ma különleges - átmeneti - helyzetben vannak: már érvényesül az új, de még velünk van a régi.⁵

3. A távoli és az együtt-jelenlévõ interakció összekapcsolódása

"Conjunctions of Remote and Co-present Interaction": Cooper a múlt század elején alkotó német filozófus-szociológus Georg Simmel szubjektivitás-elméletére, nyilvánosság--magánosság-felfogására és nagyvárosiasság-elemzéseire utal. Simmelnél, húzza alá Cooper, a magánszféra még a szubjektum lelki bensõségességét jelentette; ez a képlet ma már aligha érvényes.⁶ Simmel egyfajta örökösének tekinthetõ - írja Cooper - Erving Goffman, aki Relations in the Public c. munkájában (1971) többek között leírta: a nyilvános térben közelünkbe kerülõ idegenekkel nem csak a szóbeli, de a vizuális érintkezést is kerülni szoktuk. Ehhez képest fõszerephez jut a vizuális kommunikáció - arcjáték, gesztus - olyan helyzetekben, amikor pl. a személyes találkozást telefonhívás zavarja meg: hiszen a telefon fogadásának sajátos de facto elsõbbsége látszik lenni, ezenközben azonban a személyesen jelenlévõ beszélgetõpartnert biztosítanunk illik arról, hogy valójában az õ társaságában vagyunk, õrá figyelünk... Goffman Cooper számára azon kivételes szerzõk közé tartozik, akiknek munkássága a mobil telefónia bizonyos jelenségeinek vizsgálatakor közvetlenül hasznosítható.

Michel Maffesoli The Time of the Tribes (London: Sage, 1996) c. könyvére utalva adja elõ Cooper azt a feltételezést, hogy a mai élet immár talán nem a közösségiség, hanem egyfajta új törzsiség - kapcsolatok sokféle, laza és elmozduló formái - köré szervezõdik. A kérdésre az 5. pontban - Vattimo említése kapcsán - még visszatér. Jelen pont befejezéseként a mobil mint indiszkrét technológia formulát javasolja megfontolásra, aholis az "indiszkrét" csak másodsorban jelent kifecsegõt - elsõsorban a nem-elkülönítõ, folytonos jelentéseiben lép színre: a mobil elmossa a különbséget nyilvános és magánszféra, távoli és közeli, munka és szórakozás között.

4. Mobilitás és hely

"Mobility and Location": Ez a pont a tér és az idõ természetének és érzékelésének módosulásait technológiai változások összefüggésében elemzõ szakirodalomból szemelget. Benedict Anderson Imagined Communities (1983) c. munkájában öszefüggést tételezett a könyvnyomtatás, a nemzeti eszme és az idõbeliség modern (világi) fogalma - a lineáris idõ és haladás - között. Helga Nowotny 1994-ben⁷ már úgy látta, hogy a lineáris idõt korunkban felváltja "az egyidejûség illúziója": az egyetlen idõ helyébe az egymást átfedõ idõk sora lép, s ezzel egyre nagyobb terhek nehezednek ránk. Cooper megjegyzi, hogy a mobil klasszikus példja annak az eszköznek, amely egyrészt növeli idõbeli terheinket, másrészt lehetõvé teszi, hogy megbirkózzunk azokkal.

Paul Virilio Polar Inertia c. könyve 2000-ben került kiadásra,⁸ de az abban szereplõ érveket a szerzõ már vagy tíz évvel korábban megfogalmazta. Ezek szerint a bõséges információ könnyebb elérhetõsége nyomán a modern idõk féktelen nomádságát egyfajta fizikai lelassulás, társadalmi helybenmaradás váltja fel. Cooper ezt vitatja. A virtuális mobilitás, írja, nem teszi feleslegessé a fizikai mobilitást.⁹ S nyilván a hollét kérdését sem teszi érdektelenné: a mobil társalgások legfeltûnõbb vonása éppen a helyzetjellemzés, annak megkérdezése-közlése, hogy a hívott vagy a hívó éppen milyen környezetben, szituációban van. A széleskörûbben használható, adatbázisokat is elérni képes készülékekkel helyspecifikus információhoz férhetünk hozzá.¹⁰ Cooper itt megjegyzi, hogy "hely" és "helyzet" persze nem ugyanazt jelenti: a térbeli koordináták önmagukban keveset mondanak az adott szituáció jellemzõirõl.

Cooper zárómegfigyelése, mely már átvezet a következõ ponthoz: az a körülmény, hogy bárhol legyen is a hívott személy, mindig ugyanazon a számon érhetjük el, egyfajta sajátos állandóságot visz mozgékony-változékony világunkba.

5. Mindig elérhetõ

"Being Available": A mobil telefon gyakran emlegetett sajátossága, hogy állandó kapcsolattartást tesz lehetõvé. Mint Cooper rámutat, ez a sajátosság esélyként és megterhelésként egyaránt felfogható. Esélyként, amennyiben a kommunikáció intenzívebbé válása a közösségiség erõsödéseként is interpretálható - ám ezt az interpretációt nem mindenki osztja, így pl. G. Vattimo sem, aki The Transparent Society c. könyvében¹¹ itt a közösségiség úgymond romantikus eszményét emlegeti. És megterhelésként, nemcsak abban a magától értetõdõ vonatkozásban, hogy kinek-kinek folyamatosan rendelkezésére kell állnunk, hogy folytonosan zavarnak, hogy minduntalan abba kell hagynunk azt, amivel éppen foglalkozni próbálunk, hanem abban a vonatkozásban is - és Cooper most ilyen irányú érveket villant fel - , hogy maga a technika mintegy elnyomhatja az embert. Cooper - Friedrich Kittler nevezetes Grammophon Film Typewriter-je nyomán¹² - Heideggert citálja: "Ez a szóhoz legközelebbi szomszédságban tevõ-bánó 'gép' használatban van; ráerõlteti magát a használatára. Még akkor is, ha nem mûködtetjük ezt a gépet, kikényszeríti, hogy tekintettel legyünk rá abban a formában, hogy lemondunk róla és megkerüljük. Ez a viszony ismétlõdik mindenütt és folyamatosan az újkori ember technikához fûzõdõ valamennyi vonatkozásában."¹³ Az idézett sorok - amint erre Cooper óvatosan utal is - ma persze már a technika-szkeptikus álláspont karikatúráját jelentik, hiszen Heidegger itt az írógép szellemellenes hatásán jajveszékel; mint ahogyan alighanem karikatúrának kell tekintenünk - Joyce-karikatúrának? Derrida-karikatúrának? Cooper-karikatúrának? - Cooper-nek Joyce Ulysses-ére vonatkozó Derrida-idézetét: "Before the act or the word, the telephone. In the beginning was the telephone. ... There are several modalities of the telephonic yes, but one of them, without saying anything else, amounts to marking, simply, that we are here, present, listening, on the end of the line, ready to respond but not for the moment responding with anything other than the preparation to respond."¹⁴

6. Konklúzió: A mobil elmélet

"Conclusion: Mobile Theory": A mobil technológia összeköti a mûholdak globális hálózatát a társas interakciók legközvetlenebbül lokális mozzanataival; a telefont a világhálóval; s - részben ennek következményeként - összeköti a társadalomelmélet jónéhány különbözõ területét és paradigmáját. A mobil társadalmi jelentõségének beszédes - noha indirekt - mutatója, hogy általa a társadalomelmélet is mozgékonyabbá válik.

Nicola Green: "Who's Watching Whom? Monitoring and Accountability in Mobile Relations"

Az állam megfigyeltethet, az üzleti cégek nyomon követhetnek – ám a mobil telefónia viszonyai között, hangsúlyozza Green, leginkább egymást figyeljük meg, éspedig elkerülhetetlenül. A mobil telefonbeszélgetés jellegzetes – mert szükséges – nyitókérdése: "Hol vagy?" Szükséges, mert hiszen illik tudnom, hogy miben zavarlak, beszélhetsz-e, mit mondhatsz. A kérdésre válaszolni szoktunk – hagyjuk magunkat megfigyelni. De jó szó-e még ilyen körülmények között – ez Green mélyenszántó kérdése – a "megfigyelés"? Hiszen az elszámoltathatóság, az átlátszóság régtõl fogva a közösségi élet velejárója. Nem arról van-e inkább szó, hogy a mobil kommunikáció viszonyai között a magánszféra fogalmának egyfajta újradefiniálása következik be?¹⁵

Eric Laurier: "The Region as a Socio-Technical Accomplishment of Mobile Workers"

Laurier a "mobil iroda" társadalmi konstrukcióját mutatja be. Az iroda egyrészt fizikai hely, a mobil munkás esetében jelesül az autó, amelyet vezetve munkanapja tetemes részét tölti, valamint persze a cég központjában és telephelyein található helyiségek - dolgozószobák, cafeteriák és folyosók; másrészt társas interakciókban keletkezõ kommunikációs tér. Az iroda a személyes találkozások sûrûsödési pontja - Laurier ebben az összefüggésben Boden és Molotch "közelségkényszer" fogalmára utal¹⁶, arra, hogy pusztán az elektronikus kommunikáció nem biztosítja az információcserének azt a gazdagságát és sikerességét, amely a tervezett vagy spontán intenzív face-to-face együttlétek nyomán adódik. A mobil iroda: térben mozgó eszközegyüttes, ugyanakkor azonban kapcsolatok együttese is, amelyek felépítése és karbantartása nemcsak elektronikus kommunikációs technikákat, de a személyes jelenlét hiányát áthidalni képes sajátos emberi kommunikációs technikákat is feltételez.

Anthony M. Townsend: "Mobile Communications in the Twenty-first Century City"

A szerzõ a New York University városkutatója; a fejezet alaphangját az a gondolat adja meg, hogy a várostervezõk figyelme eddig alig-alig irányult a mobil telefon jelenségére, miközben pedig a mobil kommunikációs technológia gyökeresen változtatja meg a nagyvárosok lakóinak életét. A századfordulóra a mobil elõfizetõk száma a fejlett világban már meghaladta az Internet-használók számát. A fejlõdõ világ új megalopoliszaiban a mobil telefonhálózatok rohamosan maguk mögé utasították a vezetékes hálózatokat, s miközben az Internet-hozzáférés a kevesekre és mûveltekre korlátozódott, a városi szegények és írástudatlanok számára a lízingelt mobilok telekommunikációs kitörési pontot jelentettek. A mobil telefon létrehozta a valósidejû várost - ahol a rendszer változásai azonnal észlelhetõek és korrigálhatók.¹⁷ Ez a várostervezés számára teljesen új, szokatlan feladatokat vet fel.

Townsend gondolataiból két vonulatot emelek ki. Az egyik: a mobil telefon a posztmodern kommunikáció jellegzetes eszköze. A másik: a mobil technológia fölforgató hatással van idõtapasztalatunkra, idõélményünkre, az idõvel való bánásmódunkra.

A "posztmodern" megjelölés itt mindenekelõtt a társadalmi kommunikáció radikális decentralizálódására és fragmentálódására utal, melynek következtében a hierarchikus szabályozás, a központi irányítás, a lineáris logika csõdöt mond. Ez az állapot kétségkívül jellemzi a huszadik század végének szubkultúrákra szétesõ nagyvárosát. A mobil telefon válasz a posztmodern kihívásra - s ugyanakkor radikális fölerõsítõje a decentralizáció további folyamatának. Magyarázat kínálkozik itt arra a kérdésre, hogy a mobil technológia - amely az 1940-es évek végére már minden elemében adva volt, beleértve a cellularitás elvét is - vajon miért csak a legutóbbi esztendõkben tört át? Townsend felvillantja a technológia társadalmi konstrukciójának álláspontját: eszerint a társadalmak azt a technológiát fejlesztik, amely a kor értékeinek, normáinak, céljainak a leginkább megfelel. Idéz Herbert Casson 1910-ben kiadott könyvébõl, A telefon történetébõl¹⁸: "Soha még találmány nem volt olyan idõszerû, mint a telefon. Pontosan abban a szakaszban érkezett, amikor a nagy városok megszervezése és a nemzetek egyesítése igényelte." Hasonlóképpen, mondja Townsend, az 1990-es években a mobil telefon éppen akkor lépett a színre, amikor a posztmodern kor a kommunikációs csatornák drámai decentralizációját követelte.¹⁹

A mobil telefon által lehetõvé tett állandó kapcsolattartás átformálja az idõpontok-megállapodások betartandóságával kapcsolatos várakozásainkat. Az idõ az a tõkénk, amellyel alapvetõen gazdálkodunk – amelyet csereberélünk, hasznosítunk, megosztunk, átváltunk. "A percek, órák, napok és hetek régi idõrendje", írja Townsend, "alkudozások és újrarendezések folyamatos áramává bomlik. Bármikor félbeszakíthatnak, zavarhatnak - és mi is bármikor zavarhatjuk barátainkat és kollégáinkat. Az egyének ebben a telefon-térben élnek - nem szakadhatnak ki belõle, mert ez elsõdleges kapcsuk a barátok és kollégák ama idõben és térben fragmentált hálózatához, amelyet maguknak felépítettek."²⁰
 

From Ethnography to Use

Ged M. Murtagh: "Seeing the 'Rules': Preliminary Observations of Action, Interaction and Mobile Phone Use"

Alexandra Weilenmann - Catrine Larsson: "Local Use and Sharing of Mobile Phones"

John Sherry - Tony Salvador: "Running and Grimacing: The Struggle for Balance in Mobile Work"

Az idõk és terek mobil technológia gerjesztette keveredése azzal jár, hogy egyre inkább föladatként jelentkezik a tényleges fizikai környezet itt és most helyzetei és a folyamatosan bejelentkezõ virtuális helyszínek-kapcsolatok igényei közötti egyensúlyozás. Az idõk és terek keveredése persze fékezhetõ – a mobil telefon kikapcsolható. Ám az elérhetetlenségnek ára van. Ha egyáltalán nincs mobilod, ezzel azt jelzed, hogy kívül vagy az élet fõsodrán. Vagy mert már megengedheted magadnak, hogy kívül legyél – ez a ritkább; vagy mert nem vállalod a versenyt – és ez megbélyegzõ. Ha kikapcsolod a készüléket: nem lehet rád számítani. De nem is nagyon tudnád mikor kikapcsolni, hiszen magad is jelen akarsz lenni, informálódni akarsz, befolyásolni akarsz. Az itt kirajzolódó dilemma a kötet egyik leggyakrabban visszatérõ témája - szociológiai és technológiai téma egyaránt.²¹

Diana Gant - Sara Kiesler: "Blurring the Boundaries: Cell Phones, Mobility, and the Line between Work and Personal Life"

A mobil munkások életében (s egyre inkább mindnyájan mobil munkásokká leszünk) a munkaidõ és a "szabadidõ" – a társadalmi életre, a családra, a magánéletre szánt idõ – fokozatosan összekeveredik, mint ahogyan egybefolyik a magánszfére és a közszféra is.²²

Az ebben a fejezetben ismertetett kutatás egyik - a kutatást végzõk számára éppenséggel váratlan - eredménye: a telefonösszeköttetés mobilitása folytán növekszik a személyes találkozások száma, mivel ezek könnyebben megszervezhetõkké válnak.

From Use to Design

Leysia Palen - Marilyn Salzman: "Welcome to the Wireless World: Problems Using and Understanding Mobile Telephony"

Elizabeth F. Churchill - Nina Wakeford: "Framing Mobile Collaborations and Mobile Technologies"

Kenton O'Hara - Mark Perry - Abigail Sellen - Barry Brown: "Exploring the Relationship between Mobile Phone and Document Activity during Business Travel"

Az "új nomádok" számos rétege közül a kötet a "mobil munkásoknak", üzleti utazóknak szenteli a legnagyobb figyelmet. Ez a fejezet föloldani törekszik a "mobil iroda" közhelyét, igen részletes elemzések során rámutatva, hogy az ilyen vagy olyan hordozható eszközök csak meghatározott helyzetekben alkalmazhatók, sajátos elõnyeikhez sajátos hátrányok társulnak, s hogy az egyik leghasználhatóbb hordozható eszköz változatlanul a papiros. Jelesül a mobil telefon és a papíron rögzített dokumentum optimális kettõst alkot.

Vincent Helyar: "Usability of Portable Devices: The Case of WAP"

Richard Harper: "The Mobile Interface: Old Technologies and New Arguments"
  

1. "The principal aim ... is neither to locate the mobile and its use within some grand theoretical narrative of the state of communication and society, nor to survey a range of possibly relevant social theories but, more modestly, to consider some theoretical resources (from within sociology, science and technology studies, philosophy and media studies) for thinking about certain features of a technology which seems manifestly socially significant - it introduces changes in social interaction for example - but, in some respects, evades sociological analysis" (19. o.).

2. "This is apparent at the phenomenological level when we use the phone; as Meyrowitz comments 'speaking to someone on the telephone, for example, is so natural that we almost forget about the intervening medium'" (20. o., vö. Joshua Meyrowitz, No Sense of Place: The Impact of Electronic Media on Social Behavior, New York: Oxford University Press, 1985, 109. o.).

3. "Sacks notes one reason for the failure of technocratic dreams with respect to new communication technologies: what in fact happens is that 'the object is made at home in the world that has whatever organization it already has'" (21. o., vö. Harvey Sacks, Lectures on Conversation, Oxford: Blackwell, 2. köt., 549. o.).

4. Vö. Carolyn Marvin, When Old Technologies Were New: Thinking About Electric Communication in the Late Nineteenth Century, New York: Oxford University Press, 1988, ld. különösen a bevezetõ oldalakat.

5. "This historically specific period of adjustment ... provides one route to a proper view of the social significance of the mobile, since a background of existing social practice is still discernible and available as a point of contrast" (21. o.).

6. "The co-existence of, and potential friction between, public and private are now material and observable phenomena" (22. o.).

7. H. Nowotny, Time: The Modern and Post-modern Experience, Cambridge: Polity, 1994.

8. London: Sage.

9. Cooper tanulságosan fogalmaz: "[The mobile] is placed in an interesting position: at the juncture of virtual and physical mobility, it makes use of the electronic resources which would make the latter unnecessary. The staging of the workshop on which this book is based, in which all or most of the papers were submitted in advance for online availability, stands as a suggestive counter-example to this kind of implication that travel is unnecessary, or that the 'event' (specific in space and time) is under threat. People have other reasons for continuing to travel, dwell or gather which merit consideration" (25. o.).^[3*]

10. "One of the most cited uses for an enhanced device is the provision of location-specific information, or 'location-based services'  to use the current term" (26. o.).

11. Cambridge: Polity, 1992.

12. Grammophon Film Typewriter, Berlin: 1986. Cooper a legutóbbi amerikai kiadást idézi: F.A. Kittler, Gramophon Film Typewriter, Stanford University Press, 1999.

13. "Diese in der nächsten Nachbarschaft zum Wort umgehende 'Maschine' ist im Gebrauch; sie drängt sich diesem auf. Selbst dort, wo diese Maschine nicht benützt wird, fordert sie die Rücksichtnahme auf 'sich' heraus in der Gestalt, daß wir auf sie verzichten und sie umgehen. Dieses Verhältnis wiederholt sich überall und ständig in allen Bezügen des neuzeitlichen Menschen zur Technik." (Heidegger, Parmenides, Martin Heidegger Gesamtausgabe, 54. köt., Frankfurt am Main: Vittorio Klostermann, 1982, 127. o.)

14. Jacques Derrida, Acts of Literature, New York: Routledge, 1992, 170. o.

15. "So far ... few studies have examined the potential relationships between the predominantly abstracted and bureaucratised data-generated and bodily surveillance of individuals by organisations, and the tele-present monitoring of others that is based on intimate, face-to-face relationships of those who are known to others in communities, and are accountable to each other in relations of mutual trust and accountability. ... 'surveillance', as a practice rather than a concept, is contextually dependent, and highly reliant on changing notions of the relative intimacy or abstraction of the relationship concerned. ... ... Questions of 'surveillance' and mutual monitoring, visibility and accountability raise issues of privacy and trust among individuals, organisations and institutions. It should be noted that the notion of privacy is both contextually and culturally/legally specific, and not always extensive enough in its implications to understand the quality or extent of potential change in emerging mobile relationships. While individuals have no choice as to the location information they provide simply by their use of devices, many individuals may well be happy to give up their abstract 'right to privacy' in specific circumstances... ... more research is needed as to how the boundaries of legitimate and illegitimate monitoring and accountability come to be defined in everyday life, amongst whom, and how notions of 'privacy', the public and the private, the individual/personal and the collective, might come to be redefined in the process" (37. o. és 42-44. o.).

16. D. Boden és H.L. Molotch, "The Compulsion of Proximity", az R. Friedland és D. Boden által szerkesztett NowHere: Space, Time and Modernity c. kötetben (Berkeley, CA: University of California Press, 1994).

17. "... new mobile communications technologies are fundamentally rewriting the spatial and temporal constraints of all manner of human communications - whether for work, family or recreation and entertainment. Cheap, flexible, always-available communications let decision-making and management of everyday life be increasingly decentralised, though as much or more co-ordinated than before. As a result of this decentralisation, the complexity of these systems becomes greater and therefore less predictable. In parallel, this decentralisation creates new interactions and potential interactions between individuals that are dramatically speeding the metabolism of urban systems, increasing capacity and efficiency. The real-time city, in which system conditions can be monitored and reacted to instantaneously, has arrived" (66. o.).

18. Herbert N. Casson, The History of the Telephone, Chicago: A. C. McClurg, 1910.

19. Townsend utal T. Kopomaa "Speaking mobile: intensified everyday life, condensed city - observations on the meaning and public use of mobile phones in Helsinki" c. tanulmányára (elõadás a Cities in the Global Information Society konferencián, Newcastle upon Tyne, 1999) és David Harvey The Condition of Postmodernity (London: Basil Blackwell, 1989) c. könyvére, majd így fogalmaz: "The use of mobile phones offers an ever-finer level of identifying and exploiting minute variations in conditions between locations. Users micro-manage space by micro-managing time by always remaining accessible. And this use of mobile phones, to support tribal, nomadic, fragmented groupings is driving the reality of the city away from the rational, modernist regime that drives most land use planning. - At its core, postmodernism simply implies the inability of modernism to sustain order and coherence in the face of the acceleration of time and the compression of space in the twentieth century. Yet, mobile phones greatly improve the individual's ability to manage these forces, even to manipulate them in the way that large institutions have done for decades" (75. o.).

20. "... time becomes a commodity that is bought, sold and traded over the phone" (70. o.).

21. "Beyond the question of whether or not a given constellation of devices will actually operate, or the ways in which people access others easily while shielding themselves from interruptions or scrutiny, lies the question of how to balance 'what is here' with 'what is not'. Some have suggested that digital technology's greatest strength is that it 'allows you to do things that are free of time and space'. [Statement made, for instance, by Nicholas Negroponte, 21st Century: World Without Walls, Part III: 'Culture in the Communications Age'. Philadelphia: University of Pennsylvania and Koppel Communicatons, Inc., 1990.] The problem, however, is that doing things that are free of time and space can be highly disruptive when the present time and space requires our attention. ... real tensions, it seems, result from connectivity. Cell phones, wirelessly connected PDAs, and email, despite different levels of synchronicity and intrusiveness, are all technologies of connectivity, and all carry more threats in bringing together what is physically present with what is not. ... As so much effort in the mobile technology industry seems to be for the provision of connectivity (wireless PDAs, WAP, Bluetooth, wireless networking), it seems worth noting that it is this very technological capability that introduces such tensions" (118. sk. o.).

22. "Up until the beginning of the twentieth century, most people worked in close proximity to the places they worked - on farms, above stores and cafés, in back rooms of schools, and in boarding houses. Co-workers were often members of the family, companions and neighbours. With the rise of modern technology - electrification, motorised transportation, communication systems - and the growing importance of the bureaucratic work organisation, the separation between work and personal life grew more definite. Commuting to work, strictures against 'personal calls' at work, socialising during weekends, and having a separate 'personal' or social life, are twentieth century concepts. These concepts reflect differentiation of the social meanin of places and locations... They also reflect differentiation of the social meaning of time... But today, wireless technologies, which help people cross space, time, activity and social networks, promise to bring us back to earlier times when when the boundary between work and personal life was less distinct, and to influence the meaning of space and time" (121. o.).

Nyíri Kristóf:

[1*] A Westel és az MTA Filozófiai Kutatóintézete közös társadalomtudományi-interdiszciplináris kutatási programja 2001 januárjában indult, a kutatás eredményeit közreadó elsõ kötet 2001 májusában, a második kötet 2001 decemberében jelent meg. Ezek a kötetek - a német és angol nyelvû összefoglalók és a program három nyelvû web-jelenléte dacára - a nemzetközi tudományos életben csak korlátozott hatást gyakorolhattak. 2002 márciusának elsõ napjaiban felvettük a kapcsolatot az addig úgyszintén kevéssé ismert brit  projekt vezetõivel. A kapcsolatfelvételtõl igencsak gyümölcsözõ tudományos együttmûködés remélhetõ, hiszen a két kutatás háttere eredetileg éppenséggel különbözõ. Szemben a Brown által jelzett forrásvidékekkel,  mi a pszichológia, a kognitív tudomány, és meghatározó módon a szóbeliség—írásbeliség-paradigma Magyarországon az 1920-as/30-as évek óta eleven (s innen McLuhan-ig és tovább ható) dimenziói felõl közelítettünk. Ezzel együtt is a két kutatás tetemes mértékben támaszkodik azonos szakirodalmi anyagra, s fõleg: számtalan azonos következtetésre jut.

[2*] Magyarán a kommunikációs technológiák története köré, ld. "Szavak, képek, tudásegész" c. tanulmányom "Tudomány és kommunikáció" c. pontját.

[3*] Kutatási projektünk programmatikus megfogalmazásaiban kezdettõl fogva szerepeltettük a formulát, miszerint "a hálózott interaktív számítógépes kommunikáció a használók fizikai mobilitását nem csökkenti, hanem éppenséggel fokozza. Az élet minden területén a mobil internethozzáférés iránti igény radikális erõsödésének vagyunk tanúi". Kommunikáció és utazás kölcsönösen egymást gerjesztõ növekedése szeptember 11-ikével megtorpant, legfõképpen a transzatlanti légiforgalom esett vissza. 2002 februárjára azonban a forgalom gyakorlatilag elérte a hat hónappal korábbi szintet, ld. pl. The Economist 2002. márc. 2-iki számának cikkét. A cikkben közölt grafikon: