Barry Brown – Nicola Green – Richard Harper (szerk.), Wireless World: Social and Interactional Aspects of the Mobile Age, London: Springer, 2002.

A kötet néhány fõ gondolata:

1. A mobil telefon mind a telefonhoz képest, mind a számítógéphez képes újat jelent. Kicsi, hordozható, mindig be van kapcsolva, és akár folyamatos kapcsolattartást is lehetõvé tesz. Belseje nagyerejû számítógépet rejt, használata azonban – szemben a számítógépével – csak néhány (ám éppen ezért áttekinthetõ) funkcióra korlátozódik ("manageable collection of functionality"). Innen is átütõ sikere.

2. Miközben a mobil telefon az elmúlt években minden idõk legsikeresebb – legnagyobb számban eladott – kommunikációs eszközévé lett, története voltaképpen a késleltetett színrelépés története. Hiszen a technológia, beleértve a celluláris megoldást, az 1940-es évek óta adott volt. Honnan a késlekedés?

3. A mobil telefon színrelépését – és rohamos elterjedését – az az új technikai-társadalmi környezet kényszerítette ki, amelyet a kötet szerzõi nem haboznak a "posztmodern" terminussal jellemezni. A "posztmodern" itt a radikális decentralizálódást jelenti, azt, hogy az idõ fölgyorsulása és a tér összesûrûsödése következtében a lineáris logika, hierarchikus szabályozás, a központi irányítás csõdöt mond. A mobil telefónia úgymond a posztmodern állapot következménye s persze további fölerõsítõje.

4. A mobil telefon közelebbrõl a posztmodern nagyváros jellegzetes kommunikációs eszköze. A létért való küzdelem itt nem annyira a fizikai túlélésért, mint sokkal inkább a társadalmi túlélésért folyik: a megfelelõ kapcsolatokért, amelyek érdekében egyszerre számtalan helyszínen kell jelen lenni, a legfontosabb helyszínekrõl nyomban értesülni, s egyfajta "új nomádként" szakadatlanul továbbvonulni.

5. Az új nomádok számos rétege közül a kötet a "mobil munkásoknak", üzleti utazóknak szenteli a legnagyobb figyelmet. Föloldani törekszik a "mobil iroda" közhelyét, igen részletes elemzések során rámutatva, hogy az ilyen vagy olyan hordozható eszközök csak meghatározott helyzetekben alkalmazhatók, sajátos elõnyeikhez sajátos hátrányok társulnak, s hogy az egyik leghasználhatóbb hordozható eszköz változatlanul a papiros. Jelesül a mobil telefon és a papíron rögzített dokumentum optimális kettõst alkot.

6. A mobil munkások életében (s egyre inkább mindnyájan mobil munkásokká leszünk) a munkaidõ és a "szabadidõ" – a társadalmi életre, a családra, a magánéletre szánt idõ – fokozatosan összekeveredik, mint ahogyan egybefolyik a magánszfére és a közszféra is.

7. Az idõk és terek keveredése azzal jár, hogy egyre inkább föladatként jelentkezik a tényleges fizikai környezet itt és most helyzetei és a folyamatosan bejelentkezõ virtuális helyszínek-kapcsolatok igényei közötti egyensúlyozás.

8. Az idõk és terek keveredése persze fékezhetõ – a mobil telefon kikapcsolható. Ám az elérhetetlenségnek ára van. Ha egyáltalán nincs mobilod, ezzel azt jelzed, hogy kívül vagy az élet fõsodrán. Vagy mert már megengedheted magadnak, hogy kívül legyél – ez a ritkább; vagy mert nem vállalod a versenyt – és ez megbélyegzõ. Ha kikapcsolod a készüléket: nem lehet rád számítani. De nem is nagyon tudnád mikor kikapcsolni, hiszen magad is jelen akarsz lenni, informálódni akarsz, befolyásolni akarsz. Az itt kirajzolódó dilemma a kötet egyik leggyakrabban visszatérõ témája. Szociológiai és technológiai téma egyaránt.

9. Aki elérhetõ, az – ennyiben – meg is figyelhetõ. Az állam megfigyeltethet, az üzleti cégek nyomon követhetnek – ám a mobil telefónia viszonyai között, hangsúlyozza a kötet, leginkább egymást figyeljük meg, éspedig elkerülhetetlenül. A mobil telefonbeszélgetés jellegzetes – mert szükséges – nyitókérdése: "Hol vagy?" Szükséges, mert hiszen illik tudnom, hogy miben zavarlak, beszélhetsz-e, mit mondhatsz. A kérdésre válaszolni szoktunk – hagyjuk magunkat megfigyelni. De jó szó-e még ilyen körülmények között – ez a kötet egyik legmélyenszántóbb kérdése – a "megfigyelés"? Hiszen az elszámoltathatóság, az átlátszóság régtõl fogva a közösségi élet velejárója. Nem arról van-e inkább szó, hogy a mobil kommunikáció viszonyai között a magánszféra fogalmának egyfajta újradefiniálása következik be?

10. A folyamatos elérhetõség nem annyira a térbeli, mint alapvetõen az idõbeli viszonyok átalakulását jelenti – ezt a kötet talán legérdekesebb eredménye. Amennyiben egyszerre több helyszínen vagyunk jelen, egyszerre több idõsíkban létezünk és dolgozunk; az idõ az a tõkénk, amellyel alapvetõen gazdálkodunk – hasznosítunk, megosztunk, átváltunk, csereberélünk.