Winston S. Churchill – Brit államférfi, történetíró (1874–1965). Közvetlen leszármazottja az első Marlborough hercegnek, a 18. sz. hadvezérének, fia Randolph Churchill miniszternek s egy gazdag amerikai család lányának. Fiatalon haditudósító volt Kubában, Indiában és Dél-Afrikában, több könyvet írt kalandjairól. 1900-tól parlamenti képviselő, 1906-tól egy sor kormány tagja, liberális szinekben belügy-, az I. világháború alatt tengerészeti, majd hadfelszerelési, a háború után gyarmatügyi miniszter. 1929–1939 között jó­részt kiszorult a brit politikai életből, történetírói munkásságának élt (Marl­borough élete és kora). Támadta a konzervatív kormányokat, legerőteljesebben Chamberlaint megbékélő politikájáért, figyelmeztetett a náci veszélyre. A II. világháború kitörésekor tengerészeti miniszter, Franciaország meg­tá­ma­dá­sakor miniszterelnök. Végsőkig elszánt náciellenességével, személyes bá­tor­ságával, szónoklataival és katonai vezetőként is rendkívüli érdemei vannak Nagy-Britannia és a szövetségesek győzelmében. Különleges kapcsolatot épí­tett Roosevelt elnökkel. Teljesítménye ellenére az 1945-ös választásokon a konzervatív párttal együtt megbukott. Elsőként ismerte fel a hidegháború ve­szélyét, a »vasfüggöny« leereszkedését. 1951-ben újra győzelemre vitte a tory-kat, s miniszterelnök maradt 1955-ig, majd festészetének élt. A II. világháború története c. művéért irodalmi Nobel-díjat kapott (1953).