Címdokumentumok térképe |
||
DNS –
Dezoxiribo-Nuklein-Sav: F. Miescher által 1861-ben felfedezett, minden élő sejtben (elsősorban a
kromoszómákban) megtalálható foszfortartalmú, polimer szerves anyag, amelyről O. Avery 1944-ben
bebizonyította, hogy az átöröklés anyagi hordozója. A DNS polimert felépító alapegységek a négy
nukleotid (A = adenilsav, C = citidilsav, G = guanilsav, T = timidilsav), ezen egységek egymásutánja
a nukleotidsorrend, amely egy hírszöveg betűsorához, vagy egy számítógépprogramhoz hasonlóan rögzíti
az örökletes információt. A DNS molekula térbeli szerkezetére 1953-ban J. D. Watson és F. H. C.
Crick (Nobel-díj 1962) által javasolt kettős-hélix modell azért
korszakos jelentőségű, mert ez a szerkezet érthetővé teszi, hogyan képes az öröklési anyag
megkettőzödni (replikáció), magyarázatot kínál az öröklés konzervativizmusára és változékonyságára
(mutáció), valamint magyarázza a genetikai anyag információraktározó és információátadó képességét.
Némi leegyszerűsítéssel állítható, hogy míg a sejt összes DNS-e, a genom, felelős a teljes
öröklésért, a DNS óriásmolekula egy-egy meghatározott (átlagban néhányezer nukleotid hosszúságú)
szakasza azonosítható az átöröklés alapegységével, azaz az egy tulajdonságot (egyetlen fehérje szerkezetét meghatározó) génnel. |
Összeállította: Venetianer Pál Utolsó frissítés: 2003. október 31. © 2003. MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |