Kuiper öv – Kuiper övbeli objektumok, KBO-k, Neptunuszon túli objektumok: Azokra az égitestekre használjuk ezen kifejezéseket, amelyek a Naprendszer keletkezése idején a lapos koronggá vált szoláris ködből a Neptunusz pá­lyáján túl alakultak ki, kb. 30–50 csillagászati egység között. Az ottani anyag­sű­rű­ség arra már nem volt elegendő, hogy nagybolygók összeállhassanak, de arra még igen, hogy néhány vagy néhányszor tíz km-es testek nagy számban létrejöhessenek, sőt néhány darab többszáz vagy az ezer km-t is meghaladó méretű test is kialakulhasson. Ezek a nagy illóanyag-tartalmú testek, ha valamilyen zavaró gravitációs erő hatására bekerülnek a Naprendszer belső részébe, a Nap melegítő hatására üstökösökké válnak. A Kuiper övet tekintik a periodikus üstökösök rezervoárjának. Az innen bekerült testek egy-egy óriásbolygó szoros megközelítésekor pályamódosulást szenvednek el, és hosszabb időre fogva maradnak a Naprendszer belsejében. A Kuiper öv belső részében a testek mozgását a Neptunusz éppenúgy zavarja, mint a Jupiter a kisbolygóövét. Csak azok a testek maradhatnak meg pályájukon, amelyeket a Neptunusz rezonanciája véd. A Kuiper öv létének ötletét Edgeworth és Kui­per vetette fel a múlt század közepén. Az első test felfedezését a távcsövek javulása 1992-re tette lehetővé (92QB1), 2004-re pedig mintegy 500 ismert már. A Plútó és a Neptunusz Triton nevű holdja is a Kuiper öv tagjaként szü­lethetett, tehát a Plútó nem igazi nagybolygó.