Címdokumentumok térképe |
||
kisbolygók (aszteroidák) – A Naprendszert
alkotó égitest-típusok egyike, átmenet a meteorok és a nagybolygók között. Elsőként a máig legnagyobbnak
ismert, 1023 km átmérőjű Cerest fedezték fel 1801-ben. A Nap körül, a kisbolygóövben, a Mars és a Jupiter pályája
között keringenek, de néhányan elnyúltabb pályán más bolygók közelébe is eljutnak. Ezen utóbbiak közül kerülnek
ki a Földet-súroló kisbolygók. Az ismert pályájú kisbolygók száma néhány ezer, de az 1 km-nél nagyobb testekből
több mint egy millió keringhet a kisbolygóövben. Ma úgy magyarázzák keletkezésüket, hogy ezen a naptávolságon
nem tudott nagybolygó összeállni, mert a nagytömegű Jupiter zavaró hatása miatt a testek ütközése túl nagy
sebességgel történt. A Kuiper övbeli objektumokkal és a meteorokkal együtt ezek alkotják a Naprendszerben a
bolygók összeállása utáni maradék anyagot. A különböző típusú kisbolygók
színképe a meteoritekéhoz nagyon hasonló,
ezért a meteorok feltehetőleg a kisbolygók forgácsai. Vannak kisbolygó-családok; pályáik és spektrumuk alapján
valószínüsíthető, hogy egyetlen test ütközéséből maradtak vissza. Az állatövi fény porrészecskéi is a kisbolygók
közötti ütközések révén keletkeznek. A Gaspra volt az első kisbolygó, amelyet űrszonda (Galileo) meglátogatott. Az
Eros volt az első, amely körül szonda keringett (NEAR), és amelyre le is szállt. Az Ida kisbolygónál bizonyították
először a Galileo-szonda képei, hogy kisbolygó körül is keringhet hold (Dactyl). |
Összeállította: Illés Erzsébet Utolsó frissítés: 2004. február 6. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |