anyag és antianyag – Paul Dirac 1929-ben állította fel az elektront re­lativisztikus sebességtartományban is leíró hullámegyenletét. Ennek meg­ol­dá­sai megjósoltak egy az elektronnal azonos tömegű, de ellentétes töltésű részecskét is. Az elektron antirészecskéjét, a pozitront Anderson fedezte fel 1932-ben. A két állapotot a töltés-tükrözés, az elemi részek kölcsönhatásait változatlanul hagyó részecskefizikai szimmetria kapcsolja össze. Az anti­proton és pozitron alkotta anti-hidrogént a kilencvenes évek végén állították elő. – A világegyetemben a csillagászok mindmáig nem talál­tak antianyagot. Feltételezhető, hogy az univerzum hűlésekor az anyag az antianyaggal a le­hető legteljesebb mértékben fotonokká sugárzott szét. A jelenleg ki­zá­ró­la­gosan előforduló protonok, neutronok és elektronok egy ősi aszimmetria maradványai. Kialakulása az univerzum történetére vonatkozó kutatások egyik fő kérdése, mert olyan részecske-reakció kell hozzá, amely­ben az anyag és az antianyag kölcsönhatásai különböznek! – A labora­tó­ri­umokban elő­állított antianyag gyakorlati felhasználásában a legfontosabbak a mag­re­ak­ciókban keletkező, pozitron-sugárzással lebomló instabil izotópok. A nuk­le­áris medicina eszköze a PET-berendezés, amelyben a pozitronoknak és a vizsgált szövet elektronjainak szétsugárzási fotonjaival alkotnak tomog­rá­fiás képeket. A PET képet ad az agynak az emberi tevékenységet kísérő akti­vi­tásáról.