röntgensugárzás – elektromágneses sugárzás, hullámhossza az ibolyántúli és a gamma-sugárzás közé esik (0,01-100 nanométer). W. C. Röntgen német fizikus fedezte fel 1895-ben és X-sugárzásnak nevezte el. A különböző atomok rájuk egyedileg jellemző, meghatározott energiájú, ún. karakterisztikus röntgensugárzást bocsátanak ki, amikor atomhéjuk elektronjai alacsonyabb energiállapotba mennek át. A kibocsátott sugárzás energiájának és intenzitásának mérésével megállapítható a kibocsátó anyag milyensége és mennyisége. – Folyamatos hullámhosszeloszlású röntgensugárzás elektromosan töltött mozgó részecskék lefékeződése során jelentkezik. Ezt a folyamatot használják fel röntgensugárzás keltésére a röntgencsövekben, ahol felgyorsított elektronok ütköznek az anódba. A nagyenergiájú sugárzás áthatol az anyagokon, eközben az anyagok összetételüktől függően eltérő mértékben nyelik el a sugárzást Minél sűrűbb, minél nagyobb atomszámú az anyag, annál inkább elnyeli a röntgensugárzást. Az áthaladt sugármennyiség meghatározásával láthatóvá tehető a vizsgált minta belseje, ezen alapul az orvosi röntgendiagnosztika és az anyagvizsgálat. A röntgensugárzás a radioaktív sugárzáshoz hasonlóan ionizáló sugárzás, ezért használják fel a daganatos megbetegedések terápiájában. A kristályokban az atomok vagy ionok távolsága összemérhető a röntgensugárzás hullámhosszával, így röntgensugarakkal pontosan feltárható a kristályok szerkezete. A Föld körül keringő műholdakon elhelyezett, a röntgensugár tartományban észlelő távcsövekkel számos röntgenforrást tártak fel a világegyetemben, megszületett a röntgencsillagászat.