Európai Uniós jog – meghatározza az Unió felépítését és rendezi az Unió tevékenységét valamint a tagállamok és állampolgáraik ehhez kapcsológó jogait és kötelességeit. Az uniós jogrend olyan »újfajta jogrend, melynek kedvéért a tagállamok korlátozták szuverenitásból folyó jogosítványaikat« (28/67 ügy, 1968). Mint ilyen a nemzeti – így 2004-től a magyar – jogrendeknek közös része. Az Uniót meghatározó szerződések, mint elsődleges jog (hatályosan az Amszterdami Szerződés) alapján az Unió szervei további jogszabályokat alkotnak, amelyeket alkalmazni kell az esetleg eltérő nemzeti jogszabályokkal szemben (elsőbbség). A rendelet közvetlenül meghatározza a kötelezettségeket az Unió egész területére. Az irányelveket a tagállamok nemzeti jogukban alkalmazhatóvá teszik, további jogszabályt alkotva. A végrehajtás (érvényesítés) módjáról a tagállam határoz. Egyértelmű irányelvek közvetlenül alkalmazhatók a tagállami bíróságok előtt akkor is, ha a tagállam elmulasztotta a szabályt jogrendszere részévé tenni (Francovich). Uniós szabályozásra csak az elsődleges uniós jog által meghatározott kérdésekben kerülhet sor, és csak ha a közös szabályra vagy egyéb lépésre a Szerződés céljainak megvalósításához szükség van. Az uniós jog értelmezésére kizárólag az Európai Bíróság jogosult. Az Európai Bíróság dönt a tagállamok, illetve az uniós szervezetek mulasztásaival és jogsértéseivel kapcsolatos ügyekben, beleértve az uniós jogalkotás jogszerűségét is.