Hammurapi – Babilónia királya (Kr. e. 1792–1750), az amurrú eredetű I. Babiloni dinasztia hatodik – legkiemelkedőbb – tagja. Már uralkodása kezde­tén hódításba kezdett, de ekkor feltehetően még I. Samsi-Adad asszír király vazallusa volt. Uralma második felében azonban Mezopotámia egészét irá­nyítása alá vonta, legyőzve a larszai I. Rím-Színt, és Mári királyát, Zimri-Limet. Uralkodása alatt Babilon városa vált Mezopotámia központjává, Mar­duk pedig a birodalom állami istenévé. – Hammurapi elsősorban ítélet­gyűj­teménye (»törvénykönyve«) által vált híressé. A mű egy Szúszában 1902-ben meglelt kőlapon maradt fenn, 282 paragrafusa többek között gazdasági jogi, vagyonjogi, családjogi és rabszolgákra vonatkozó ítéleteket tartalmaz, fel­tételes mondatokban megfogalmazva. Azonban semmiképpen nem tekinthető átfogó, minden területre kiterjedő törvénygyűjteménynek, továbbá kérdéses, hogy valójában alkalmazták-e az igazságszolgáltatásban. – Hammurapi való­színűleg igen sok templomot és csatornát építtetett, neki tulajdonítható az É-temen-an-ki (Az ég és föld alapszögének temploma), a Bibliából ismert Bábel tornyának felépítése is.