némafilmek – A fázisrajzok megmozdításában rejlő lehetőségeket első­sorban a gyerekjátékoknál használták ki. Ezek a »vetítések« a mozi előz­mé­nye­inek tekinthetők. Az első mozgókép előállítására alkalmas szerkezetet Louis Aimée Augustin Le Prince francia feltaláló szabadalmaztatta 1886-ban. Ugyanő 1888-ban mozgóképfelvételt is készített. Egy évvel később, más el­já­rással, William Friese-Greene angol fényképész is készített filmfelvételt. Közben, 1888-ban, Émile Reynaud francia fényképész olyan rajzokat vetített, amelyeket filmre fényképezett. Azonban az első – igaz egyszemélyes – »ve­tí­té­sek« Thomas Alva Edison nevéhez fűződnek. Pénzbedobás ellenében kineto­scope-jába nézve film pergett le a néző előtt (1894, New York). Kivetített előadásra 1895-ben Párizsban került sor Antoine, Auguste és Louis Lumière cinématographe-nak nevezett felvevő és egyben vetítő gépével. A ké­sőb­bi­ekben ők egyaránt készítettek felvételeket és készülékeket is. Charles Pathé 1897-ben megvásárolva a Lumière-szabadalmat filmvállalatot alapított, egy évvel később pedig beindult Georges Méliès nagyüzeme is. A némafilmek ve­tí­tése sose volt »néma«, az előadást mindig kísérte valamilyen hang, leg­gyak­rabban zongorista játszott a film alatt. Ezt váltotta fel később a hangosfilm, amely a harmincas évekre alakult ki.