finnugor nyelvek – A magyar nyelv finnugor eredetének gondolata a 18., 19. századra vezethető vissza, bizonyítását tudományos alapossággal Sajnovics János, Gyarmathy Sámuel, Reguly Antal, Hunfalvy Pál és Budenz József végezte el. Az őshaza – bár erről vita folyik – az Urál-vidéke a legelterjedtebb nézet szerint. Az uráli nyelvcsalád szétvált szamojéd és finnugor nyelvekre. Később ez utóbbi ág is kettészakadt finn-permi és ugor részre. Majd a Kr. előtti I. évezredben az ugor nyelvek szétágaztak magyar, manysi (vogul) és hanti (osztják) nyelvekre. Így legközelebbi nyelvrokonaink a manysik és a hantik, akiket lakóhelyükről, az Ob folyó környékéről, obi-ugoroknak hívnak. Lélekszám szerint a nyelvcsalád legnagyobb tagja a magyar, ezt követi a finn. A finn-permi ág is szétvált finn-volgai és permi nyelvekre. Ez utóbbiból alakult ki a komi (zürjén) és az udmurt (votják) nyelv. A finn-volgai egység szintén kettévált balti-finn és volgai nyelvekre. A volgaiból lett a mordvin (erza, moksa) és a mari (cseremisz) nyelv, míg a balti-finn szerteágazott finn, karjalai, izsór (vita: nem külön nyelv), vepsze, vót, észt, lív, lapp (vita: nem tartozik a balti-finn ághoz, csak ahhoz közeli) és merja (vitatott léte, hovatartozása) nyelvekre.