Gyulafehérvári Sorok – Az 1310–1320 körüli időből származó 15 soros szövegemlék egy latin nyelvű, 14. és 15. századi, szürke szarvasbőrrel bevont deszkatáblás hártyakódexben maradt fenn, amely prédikációvázlatokat, elmélkedéseket és oklevélmintákat tartalmaz. Három latin szentbeszéd összefoglalóját magyar fordításban a lapok aljára bejegyezte valószínűleg a ferences rend egyik tagja (aki vélhetően a latin szövegeket vagy egy részüket írta). A versszerű, rímelő sorok a következő lapokon találhatók: 50/a (5 sor Jézus nevéről), 125/a (4 sor arról, hogyan látják a hívők Krisztust) és 154/a (6 sor Krisztus szenvedéseiről). A szöveg Benkő Loránd értelmezésében: Viszálykodásban levőknek megbékélése. | Most élőknek örök élete. | Betegségben levőknek egészsége. | Szűkölködésben levőknek bővelkedése. | Éhezőknek kielégültsége. || Csodálatos alkotásának megmutatkozásában. | A saját szájával elmondott kinyilatkoztatásnak tanúságtételében. | Szent oltáron kenyér alakjában. | A keresztfán függő mivoltában. || Saját tanítványának árulása. | A népnek, amely őt nemzette, a vádaskodása. | Jeruzsálem városának tiszteletadó fogadása. | Isten fiának ártatlansága. | Halálának gyalázatos kínja. | A felmagasztosult asszonynak ezt saját szemével látása. A nyelvemléket 1898-ban Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának asszisztense fedezte fel a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárban, és ő mutatta be elsőként a Magyar Tudományos Akadémián még ugyanabban az évben.