reprezentáció – Leképezés, képviselet: valamely jel egy dolog vagy folyamat helyett áll. A társadalomtudományok a külső reprezentáció világát elemzik, míg a pszichológia a belső, mentális reprezentációt: milyen szerve­ződési elveknek megfelelően alakul ki kapcsolat a gondolati világ és a kör­nyezet között? Az egyszerűbb idegrendszerek reprezentáció közvetítése nélkül, közvetlenül rendelik az élőlény viselkedését a környezet hatálya alá. Emlősöknél már kialakul a téri világ leképezése (kognitív térkép), melynek révén az állat helyekhez eseményeket kapcsol. A főemlősöknél kialakuló, egyedi eseményekre vonatkozó epizodikus reprezentációs rendszer az em­ber­nél tovább finomodik. A szemléletes, képi reprezentáció az alapforma, mely­ben a leképezett dolgok és a jelek belső rendje között analógiás megfelel­tetés van. A nyelv kialakulásával megjelenik a kijelentéseken alapuló (propozicionális) leképezés, ahol a szavak, a szavak sorrendje s a dolgok és események között nincsen hasonlósági viszony. Az emberi kultúra nem csupán egyedi reprezentációt alakít ki, hanem egész reprezentációs rend­szereket. Ezek fontos jellemzője kreativitásuk: a reprezentációk egymással összekapcsolódva nemcsak leképeznek, hanem kreatívan új gondolatokat is létrehoznak. Ebben az értelemben a reprezentáció a gondolkodás alapja, amint azt a kognitív tudomány értelmezi. A reprezentációs szabadság jelenik meg már a gyermekrajzokban is, s a gyermeki gondolkodás fejlődése a repre­zentációs rendszerek fejlődéseként is interpretálható.