tudat – az emberi lelki jelenségek sajátos vonása, képesség a viselkedés előre megtervezett irányítására, s az élmények közvetlen, személyes átélésére. A kognitív pszichológia a tudatot nem különálló létezőnek, hanem tulajdonságok összességének tekinti (élénkség, beszámolás, énazonosság). A mély alvástól az összpontosított figyelemig terjedő éberségi fokozatokban ~osság bizonyos izgalmi szint felett jelenik meg, tudati határállapotokban (pl. kóma) eltűnik, számos bonyolult folyamat pl. gépkocsivezetés pedig automatizálódhat, s nem kíséri ~osság, Az élményszerű ~osság kísérleti vizsgálatában az idegrendszeri sérültek vizsgálata az ún. vaklátás eseteiben feltárta, hogy elemi érzékleti reakciók ~osság nélkül is lehetségesek. A ~ élménye a megnevezés lehetőségével kapcsolatos, s a domináns félteke működéséhez kötött. A gyermeki fejlődés vizsgálata is arra utal, hogy a ~ keletkezésében központi szerepe van annak, hogy az eseményeket megnevezzük. A nyelv adja a ~ külső, szociális oldalát. Belső magja pedig a testvázlathoz, a saját test mint belső vonatkoztatási rendszer kialakulásához kötött. Az emberi ~ nem hirtelen jelenik meg, számos előfoka van a főemlősök életében. Néhány vonatkozása, pl. a múlt előhívása, a reflektív emlékezet, a jövő elképzelése sajátosan a kultúrához kötött emberi jellemzők.