neolitikum – Az újkőkor, régebbi nevén csiszolt kőkor az az időszak, amelynek során a vándorló vadászok és gyűjtögetők csoportjaiból letelepült, élelemtermelő közösségek alakultak ki, más szóval az ember a természet felhasználójából annak átalakítójává vált. A folyamat bölcsője a Közel-Kelet és Dél-Anatólia, ahol a vadon termő pázsitfüveket és a vadjuhot a világon először háziasították. A biztosabb megélhetés miatt egyre növekvő számú és a Balkán felé vándorló népesség helyi vadászokkal is kapcsolatba került, így a letelepült életmód valamennyi kelléke: a házépítés, kerámia-készítés tech­ni­kája is gyorsan terjedt. A Kárpát-medence déli részén Kr. e. 6000 körül már balkáni eredetű, mezőgazdasággal foglalkozó nép élt. A jövevények és az alap­lakosság keveredéséből új, sikeres kultúra alakult, amely néhány emberöltő alatt szinte egész Európát meghódította. Hazánk további újkőkori történetét ezután határterület-jellege határozta meg, a Balkán mellett nyugatról és Er­dély felől is érték impulzusok. Kr. e. 4500 k. a Tiszavidék az akkori világ leg­fejlettebb régióihoz tartozott, a régi házak romjaira épült mesterséges dom­bok, tell-telepek egyúttal gazdasági és szellemi központi helyek voltak. A Dunántúlon közép-európai hatásra hatalmas közösségi terek, körárkok töl­tötték be ezt a szerepet. Az életmód ekkora mértékű változása a tár­sadalmi tagolódásban és a vallási gondolkodásban is megnyilvánult, ezt sok lelet és régészeti jelenség jelzi.