Címdokumentumok térképe |
||
|
1956-os forradalom és szabadságharc –
A magyar nép jelentős részének megmozdulása és fegyveres harca a rákosista diktatúra és a szovjet
megszállás ellen. 1956. okt. 23-án kezdődött a budapesti diákok békés tüntetésével, és a
fegyveres felkelők ellenállásának a felmorzsolásával fejeződött be nov. 10-11-én. Politikai
vezetői részben az MDP reformkommunistái, részben a koalíciós időszak pártvezérei voltak. A
többször átalakult kormányt mindvégig Nagy Imre, a kommunista csúcsvezetők egyetlen őszintén
reformelkötelezett tagja irányította. A fegyveres felkelők, akik az okt. 23-án, majd a nov. 4.
után ismét támadó szovjet csapatokkal szemben felvették a harcot, elsősorban fiatal munkások
voltak. Egységes ideológiával sem a harcosok, sem a tüntetések résztvevői nem rendelkeztek.
Kommunisták és antikommunisták egyaránt akadtak közöttük. A nemzeti függetlenség visszaszerzése
és a diktatúra lerombolása mindazonáltal mindegyik csoport céljai között szerepelt. A tüntetések
és a harcok számos áldozatot követeltek. Összesen mintegy két és félezer személy veszítette el
életét. Ezek 78%-a budapesti, 58%-a fizikai dolgozó és 44%-a 25 évnél fiatalabb volt. A bukást
követő megtorlások során mintegy 22 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre, és 229-et halálra. A
kivégzettek között volt Nagy Imre is. Mintegy 200 ezren külföldre menekültek. Az 1956-os
forradalom és szabadságharc bukása ellenére vízválasztónak bizonyult Magyarország II. világháború
utáni történetében. A magyarok többségét arra döbbentette rá, hogy nem számíthatnak a Nyugat
segítségére, a szovjet vezetést pedig arra, hogy a stabilitás érdekében növelniük kell
Magyarország belső mozgásszabadságát. |
Összeállította: Romsics Ignác Utolsó frissítés: 2004. február 14. © 2003–2004 MTA |
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |