honfoglalás – az a történelmi eseménysor, melynek eredményeként a magyarság birtokba vette a Kárpátok medencéjét és a szomszédos nyugati területeket. Az Etelközben lakó magyarok hét és a csatlakozott kazár kavarok három törzse vagy tudatosan előre megtervezett akció nyomán, vagy más nézet szerint a besenyőktől és a bolgároktól elszenvedett vereségeket követő kényszerű menekülés révén foglalta el 895–896-ban a Kárpát-medence keleti, majd 900-ban annak nyugati részét az Enns folyóig terjedő bajor földekkel együtt. 902-ben a honfoglalók megszerezték maguknak Nyugat-Moráviát is. A magyar honfoglalás hatására a Keleti-Frank Királyság, Morávia és a dunai Bolgár Kaganátus kiszorult a térségből, ahol szlávok, avarok és onogurok is éltek. 907-ben a magyarok a német (frank) király támadásával szemben sikerrel védték meg új hazájukat. A honfoglaló magyarok létszámát a szakem­berek 100–500 ezer közé teszik. Nagyállattartó nomád életmódjuk miatt a pogány honfoglaló törzsek és nemzetségek főként az alföldi, síkvidéki terü­leteket szállták meg, a többi részeken katonai őrtelepeket létesítettek. A Magyar Fejedelemség élén az Árpádok nemzetségéből való kündü (fő­fe­jedelem) és a hadvezérként működő gyula (alfejedelem) állott.