Szent-Györgyi Albert – sz. 1893, h. 1986, biokémikus, a fiziológiai és orvosi Nobel-díj 1937-es kitüntetettje. A Budapesten született Szent-Györgyi több éves külföldi hányattatás után Cambridge-ben talált tudományos otthonra a szakterület egyik klasszikusa, Frederick Gowland Hopkins mellett. 1930-ban kezdett dolgozni a szegedi egyetemen. 1945-től a budapesti egyetem professzora. Az Egyesült Államokba 1947-ben települt át. Munkássága évtizedekig a biológiai oxidáció alapfolyamatainak megfejtésére koncentrált. Előbb a fumársav, majd több négy szénatomszámú dikarbonsav szerepét értelmezte. Ezzel föltárta a később citrát ciklusnak nevezett biokémiai folyamat egyik szakaszát. A teljes ciklust később Hans Krebs munkássága írta le. Szent-Györgyi a sejtoxidáció tanulmányozása közben bukkant egy anyagra, melyről később kiderült, hogy C-vitamin. Nagyobb mennyiségben paprikából állította elő. Az 1940-es évek elején az izombiokémia terén ért el fontos eredményeket munkatársaival, köztük Straub F. Brunoval, aki pályafutása végén a Magyar Népköztársaság utolsó államelnöke lett. Szent-Györgyi maga is jelentős tudománypolitikai és politikai aktivitást fejtett ki, főként a második világháború alatt működött antifasiszta mozgalma révén.