negyedik hatalom – »Három rend van jelen a parlamentben« – írta a klérusra, a nemességre és a polgárságra utalva Edmund Burke 18. századi angol politikus és író –, »de ott fönn, a Tudósítók Galériáján foglal helyet a Negyedik Rend, mely mindnyájuknál fontosabb.« A negyedik rend (the fourth estate) – magyarul a »negyedik hatalom« – fogalmával Burke arra utalt, hogy az újságírók a demokrácia ellenőrei. Feladatuk az, hogy a választók nevében fel­ügyeljék: a választott politikusok hogyan bánnak az ideiglenesen rájuk ruhá­zott hatalommal. – A negyedik hatalom fogalmát sokszor összefüggésbe hoz­zák Montesquieu elméletével is. A francia Felvilágosodás jeles gondol­kodójának A törvények szelleméről (1748) írott könyve nyomán három hatalmi ágat szoktak megkülönböztetni: a döntéshozó, a végrehajtó és a bírói hatal­mat. Bár azóta újabb hatalmi ágak születtek (például az alkotmánybíróság és az adatvédelmi biztos intézménye), ma is »negyedik hatalomként« emlegetik a sajtót és a médiát, amely a másik három hatalmat számoltatja be a munká­járól. Ez a kifejezés ugyanakkor annyiban félrevezető, hogy – szemben más hatalmi ágakkal – az újságíróknak nem állnak a rendelkezésükre mindazok a források, amelyekkel például a kormány rendelkezik, és legitimációjuk is bi­zonytalanabb, hiszen őket nem a demokrácia formális szabályai szerint vá­lasztják. Az újságíró ellenőrző szerepére újabban gyakran használják a »nyil­vánosság őrkutyája« (public watchdog) szinonimát is.