VI. A német klasszikus filozófia

A 18. század utolsó évtizedei s a korai 19. század a német filozófiai gondolkodás rendkívüli felélénkülését hozták. A német kultúra fénykora erre az idõszakra esik; és ekkor alakul ki az a filozófiai vonulat, melyet ma a "német klasszikus filozófia" terminussal jelzünk: Kant, Fichte, Schelling és Hegel filozófiája. A német klasszikus filozófia a polgári társadalom alapvetõ ellentmondásosságának fogalmi megjelenítése; mint ilyen, még a 20. század gondolkodására is mély hatást gyakorol. A német klasszikus filozófia képviselõinek rendkívüli gondolati érzékenysége történelmileg különös nézõpontjukból fakad. A fejlõdésben elmaradott, politikailag mozdulatlan Németországból szemlélve, a francia forradalomnak és ideológiai elõzményeinek és az egyre teljesebben kibontakozó angol kapitalizmusnak olyan jelenségei, olyan általános tendenciái is filozófiai elemzés és fogalomalkotás tárgyává lehettek, melyek a gazdasági-politikai történések középpontjában álló franciák vagy angolok számára jórészt észrevétlenek maradtak. A königsbergi professzor, Immanuel Kant (1724-1804) ún. kritikai filozófiája annak a gondolati átalakulásnak elsõ jelentõs állomása, melynek során az egyén helyére, filozófiai szubjektumként, az emberi nem lép.