Alburnus Maior – A rómaiak Traianus császár uralkodása idején, Kr. u. 106-ban foglalták el végleg Dáciát, nem utolsó sorban nagy aranyérckészletei miatt. Az aranybányászat egyik központja az Erdélyi Érchegységben Alburnus Maior lett (ma Rosia Montana, magyar neve Verespatak), ahol az egykori ró­mai bányaművelés emlékei – Európában egyedülálló módon – mind a mai napig megmaradtak. Az ókori bányajáratok, bányászati eszközök, szentélyek, temetők, viasztáblába és kőbe vésett feliratok 1786 és 1855 között kerültek elő. Alföldy Géza, a Heidelbergi Egyetem ókortörténész professzora szerint ennek a páratlan régészeti lelőhelynek még csak egy töredékét sikerült fel­tárni. Ugyanakkor a Rosia Montana Gold Corporation kanadai–román közös vállalat 2007-től a mintegy 300 tonnára becsült arany külszíni kitermelését tervezi, amelynek során egész hegyeket robbantanának fel, és völgyeket tün­tetnének el a településekkel együtt. Alföldy professzor felhívására 2002 de­cemberében a világ minden tájáról több mint ezer neves régész és történész tiltakozott a román hatóságoknál az ókori emlékek megsemmisítése miatt. Mivel a vállalat tervei szerint az aranymosáshoz használt rendkívül mérgező cianidot tartalmazó szennyvizet – az Európai Unióban tiltott technológia al­kalmazásával – hatalmas tárolóban gyűjtenék össze, a kulturális és a ter­mészeti környezet tönkretétele ellen környezetvédők, egyházak, civil szer­vezetek és tudományos intézetek egyaránt tiltakoznak. Mindezek ellenére a román Művelődési Minisztérium júliusban törölte a védett műemlékek sorá­ból a verespataki római kori aranybányát, megnyitva ezzel az utat a vállal­kozás előtt. Október 14-én azonban a beruházást korábban is bíráló Adrian Nastase román kormányfő Budapesten bejelentette, hogy Magyarország és Románia az Európai Unió bevonásával közös szakértői csoportot hoz létre a verespataki bánya ügyének kivizsgálására.