Hold – a Föld egyetlen természetes kísérőjének (holdjának) a neve. Mint a Naprendszer majdnem minden holdja, a Hold is kötötten kering (földkörüli keringési és saját tengelye körüli forgási ideje azonos), azaz mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé. Átmérője 3474 km, tömege a Föld tömegének 81-ed része. Sűrűsége 3,34 g/cm³. Anyaga szilikát, az illó anyagok hiá­nyoz­nak belőle. Vasmagja mintegy 500 km átmérőjű. Felszíne kettős természetű: a világos színű, kráterekkel telítettségig teleszórt felföldek mellett az in­nen­ső oldal tele van fiatalabb, sötét bazalttal elöntött, óriási becsapódásos me­den­cékkel (»mare«), amelyek alatt nagy, pozitív gravitációs anomáliákat ta­lál­tak (»mascon«). Alakjának középpontja 1,6 km-el eltér a gravitációs kö­zép­pont­tól úgy, hogy a gravitációs centrum a Földhöz közelebb van. A Hold annak az ős-Föld körül létrejött gyűrűnek az anyagából állt össze, ami egy Mars-méretű testtel történt ütközés következtében került Föld körüli pályára. A Hold mozgása a Föld körül a tengereken komoly árapály-hullámot kelt. Meg­vi­lá­gított félgömbjének különböző részét látjuk, ahogy körbekerüli a Földet (holdfázisok). Látszó átmérője 30 ívperc, csaknem azonos a Napéval. Így ha a Hold a Föld körüli keringése során a Föld és a Nap közé kerül, korongja ép­pen eltakarhatja a Nap korongját, vagyis teljes napfogyatkozást hozhat létre. A Hold volt az első idegen égitest, amelyet űrszondák (1959), illetve emberek (1969) felkerestek.