Európai Szén- és Acélközösség – rövidítve ESZAK, más néven Montánunió. Az európai integráció kezdő lépésének az 1950. május 9-én meghirdetett Schuman-tervet szokták tartani. A terv, melyet Jean Monnet, a francia kormány tervezési részlegének vezetője dolgozott ki, és Robert Schuman francia külügyminiszter hirdetett meg, a német és a francia szén- és acéltermelés összehangolását tűzte ki célul. A háttérben az a megfontolás állt, hogy a szén- és acélipar közös ellenőrzése révén lehetetlenné váljék a németek újabb háborús készülődése; a hadviselésnek ugyanis alapvető feltétele e két iparág hadi termelése. Így a két ország gazdasági jellegű együttműködésén kívül komoly biztonságpolitikai megfontolások is álltak a terv meghirdetése mögött. Miután a kezdeményezést a Konrad Adenauer kancellár vezette Német Szövetségi Köztársaság elfogadta, ahhoz több más európai ország, így a hagyományosan integrációpárti Hollandia, Belgium és Luxemburg (1948 után a Benelux), valamint a második világháború utáni elszigeteltségből kitörni szándékozó Olaszország is csatlakozott. – Így jött létre az 1951. április 18-án aláírt Párizsi Szerződés, amelyet a második világháború utáni európai integráció első kiemelkedően fontos szerződésének tartunk. A Párizsban létrehozott Európai Szén- és Acélközösség pedig – az első jelentős integratív szervezetként – a későbbi Európai Közösségek egyik alkotó része lett.