John Dewey – sz. 1859, h. 1952, »az amerikai szellem legmélyebb és legteljesebb kifejezője« (Párizs, díszdoktori méltatás, 1930), a Johns Hopkins egyetem hallgatója, a Chicago-i majd a Columbia Egyetem filozófiatanára. A huszadik század első felének Amerikájában egyetlen értelmiségi vitát sem tekintettek lezártnak, amíg ő meg nem szólalt. Kant és Hegel befolyásolta. A pragmatizmust evolúciós gondolkodásként értelmezi. A demokrácia a legmagasabb társadalmi evolúciós fok, mert a természetes egyenlőségre épül, ezért éppoly stabil, mint az emberi élet. Nem államhoz és intézményekhez kötődik, hanem az egyénhez: »a demokrácia nem kormányforma, nem is társadalmi hasznosság, hanem az ember és természettapasztalata metafizikai viszonya«. A megismerés, az etika, a művészet a világhoz való gyakorlati-evolúciós alkalmazkodás. Az iskolában nem zárt tudást, erkölcsöt, művészetet kell közvetíteni, hanem ezek létrejöttébe mint sikeres környezeti adaptációba kell tapasztalati úton bevezetést nyújtani. Életművét harminchat kötetben gyűjtötték össze, legfontosabb írásai pl. Democracy and Education (1916), Reconstruction in Philosophy (1920), Human Nature and Conduct (1922), Experience and Nature (1925), Art as Experience (1934).