Emerson – Ralph Waldo Emerson (1803–1882) Bostonban született és a Harvardon tanult filozófiát. Esszéíró, »az amerikai Montaigne« (H. Bloom), a pragmatikus filozófia előfutára, az Újvilág életérzésének művészi kifejezője. A kreatív, felfedező, a jövőtől »igazságot és igazságosságot« remélő aktivista gondolkodásmód képviselője. A béklyóként megjelenő múltat elveti és a romantikus személyiség-elméletnek megfelelően (találkozott Coleridge-dzsel, Wordsworth-tal, Carlyle barátja volt) a jövő történelmét kreáló géniusz szerepét hangsúlyozza. Az amerikai honalapítók életérzése fejeződik ki olyan »pragmatikus« kijelentéseiben, mint »a dolgok valóságosságát hatásuk mértéke határozza meg«, vagy »a tettek (az igazság) forrásául szolgálnak«. Az »igazság napja« akkor fog fölvirradni, »ha a géniuszt sikerül gyakorlati erővé tennünk.« Amerikai írók és filozófusok mellett Nietzsche is tanult tőle, az »Übermensch« fogalmára Emerson »American Genius«-a döntően hatott. Olyan kijelentéseiben, mint »a természet gyűlöli a leskelődést ... nem szívleli a számítgatókat«, vagy »felületek között élünk ... a világ egésze felszín: nincs belseje« elővételezi a kortárs neopragmatizmus anti-reprezentacionalizmusát és anti-esszencializmusát.