Címdokumentumok térképe |
||
Lét és idő – Martin Heidegger
1927-ben megjelent és töredékben maradt fő műve a létkérdés kidolgozásának fundamentálontológiai útját vázolja.
Eszerint a létkérdés kidolgozását, megválaszolását a kérdezőnek – a létkérdést föltevő létezőnek, az emberi
létnek – az analíziséből kell indítani, s ez lenne az ontológia fundamentuma. A hagyományos
lételméletek fundamentuma Heidegger szerint mindig az emberlét egy meghatározott elképzelésével, az embernek
ésszerű állatként való felfogásával állott összefüggésben, s az újkori filozófia is innen vette kiindulópontját. Az ember
tényleges életéhez való visszafordulás során Heidegger szakít a hagyományos megközelítésekkel, és újszerű képet fest
az emberről. Az ember elsődlegesen nem önmagában bizonyos én, hanem világban létező, dolgokkal foglalatoskodó,
őket gondozó, embertársaival történeti-társadalmi közösségben élő lény; létének alapja nem a megismerés, hanem a
gond, horizontja pedig a véges idő, melynek elsődleges dimenziója a jövő. Az emberi létről nyújtott szuggesztív
elemzések az ember létét az időre, az időiségre vetítik ki, hogy innen vegyenek irányt magának a létnek az új
időfogalom fényében történő tárgyalásához. Ez azonban a megjelent műből nem csupán hiányzik, de a kivitelezés útja
is homályos. |
Összeállította: Fehér M. István Utolsó frissítés: 2003. december 27. © 2003 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |