Martin Heidegger – sz. 1889, h. 1976, a 20. sz. egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású gondolkodója, aki az európai kultúra válságának élményét a filozófia hagyományos kérdéseinek megújításával kapcsolta össze. Heidegger szerint a lét ősi kérdése a filozófiai tradícióban nemhogy megnyugtató válaszra nem lelt, de a görögök óta igazi kérdés tárgyává sem lett, s ez nevezhető a létfelejtésnek. Az ifjúkori évek útkeresésének az időszakát a Lét és idő (1927) zárja le. Ebben Heidegger úgymond az emberi »ittlét« analízisének kidolgozásával próbált szisztematikus formában alapot teremteni a létkérdés kidolgozása számára. A töredékben maradt és Heidegger által később zsákutcaként érzékelt kísérlet után második korszakában Heidegger a szisztematikus kidolgozás elképzelését elveti, és a lét felől vesz irányt az emberi ittlét felé, kialakul a késői Heidegger ún. léttörténeti perspektívája. 1933-ban a freiburgi egyetem rektora lett: egy társadalmi-szellemi megújulás reményében kezdetben rokonszenvvel fordult a nemzetiszocializmus felé, csakhamar azonban ellentétei támadtak a kibonatakozó nácizmus kulturális politikájával és 1934-ben lemondott a rektorságról. Életében Heidegger keveset publikált, az életmű kiadatlan hagyatéka tetemes. A hozzávetőleg száz kötetre tervezett összkiadásból idáig több, mint hatvan kötet jelent meg.