anyagtudomány – legnagyobb részben a műszaki tudományok körébe tartozik, de – főleg fejlődését tekintve – a fizika és a kémia része is. Az anyagtudomány – legáltalánosabban – az alaptudományok (fizika, kémia, de akár a biológia) jelenségorientált kutatásai során felismert törvényeket (pl. diffúzió) mint az anyagoknak (akár atomi szinten rendezett) tudatos átalakítására alkalmas »szerszámokat« használja. Ebben az értelemben része a műszaki tudományoknak. – Módszertanilag és szemben az alaptudo­mányokkal, célja meghatározott feladat ellátására alkalmas, ill. működő anyagi szerkezetnek, formációnak annak teljes bonyolultságában való, reprodukálható előállítása (célzott kutatás – targeted research). – Anyagait tekintve megkülönböztetnek szerkezeti anyagokat és funkcionális anyagokat. A számítástechnika itt is paradigmaváltást indított el a bonyolult rendszerek modellezése, kezelése, folyamatvezérlése terén. Külön említendők a technológia-szimulációs programok, amelyekkel a korábbi, tapasztalat-vezérelte tevékenységet tudatossá lehet, lehetett tenni és a rendszerint nagy anyag-, energia-, ill. időigényes folyamatokat számítástechnikai úton lehet modellezni, az eredményt nagy pontossággal megjósolni. – A követelmények teljesítése egyre nagyobb feladatok elé állította a szerke­zetkutatás, a kémiai analitika, a folyamatok vagy a kész szerkezetek mérés-minősítése (monitorozása, azaz folyamatos figyelése, az adatok rögzítése) eljárásait, eszközeit. Ezek szolgáltatják ugyanis a megbízhatóságra, élettartamra és hasonlókra vonatkozó kvantitatív adatokat. Manapság egyéb (környezetkímélési, reciklizálási, anyag-, energiataka­rékossági, automati­zálási, stb.) szempontok teljesítése jelent új kihívást. Az anyagtudomány célja, hogy eljusson a technológia / anyag­technológia kidolgozásáig.