Címdokumentumok térképe |
||
szerkezeti anyagok / funkcionális anyagok –
a meghatározás nem egyértelmű: ugyanaz az anyag lehet egyszerre szerkezeti és funkcionális.
Hagyományosan azonban a szerkezeti anyagokat tekintették az anyagtudomány tárgyának. Ez az utóbbi
időkben megváltozott. – Szerkezeti anyagok: jellemzőik alapvetően a mechanikai, a
szilárdságtani tulajdonságok, pl. szakítószilárdság, ill. kopás- és/vagy korrózióállóság, de
fontos lehet a biokompatibilitás, hőállóság, sugárzásállóság, stb. A kiválasztás szempontjai
között legtöbbször az anyag »tömbi« (bulk) tulajdonságai a döntőek. –
Funkcionális anyagok: (1) Egyszerűek: valamely fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságot
kihasználó (»smart«, pl. alakra emlékező, stb.) szerkezetek. (2) Komplex szerkezetek:
technológiai műveletek sorával kialakított, akár számítás-, híradástechnikai, optikai stb.
alkalmazás, vagy pl. mágneses, mechanikai, gravitációs stb. érzékelés és »beavatkozás«. –
Ma a komplex, célorientált (pl. egészséges élet, energetika, számítástechnika, hírközlés,
multimédia, orvosi-biológiai eszközök, intelligens épületek, intelligens világítás, vagy akár a
sporteszközök csúcsigénybevételének igényei, stb.) anyagok fejlesztése, alkalmazása a fő cél,
amelyek főleg a »funkcionális« kategóriába esnek. A kutatási, fejlesztési trendek e
területeken csúcsosodnak ki, különböző anyagcsaládokat alkalmazva. A »funkció« ma
annyit tesz, mint: hő, elektromos tér, nyomás, gyorsulás, gravitációs tér, stb. »külső«
behatásaira adott – végül elektromos jellé alakított – »válaszjel«. Ugyanis
az elektromos jel az, amit a computer kezelni tud: gondolkodik rajta, majd a gondolkodás
eredményét olyan elektromos jelként közli, amellyel be tudunk avatkozni a világba –
szabályozni, alakítani tudjuk azt. A funkcionális anyagok lényege tehát valamiféle
»érzékelés« és »beavatkozás« képessége. |
Összeállította: Gyulai József Utolsó frissítés: 2003. november 6. © 2003 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |