szerkezeti anyagok / funkcionális anyagok – a meghatározás nem egyértelmű: ugyanaz az anyag lehet egyszerre szerkezeti és funkcionális. Ha­gyományosan azonban a szerkezeti anyagokat tekintették az anyag­tu­domány tárgyának. Ez az utóbbi időkben megváltozott. – Szerkezeti anyagok: jel­lemzőik alapvetően a mechanikai, a szilárdságtani tulajdonságok, pl. szakító­szilárdság, ill. kopás- és/vagy korrózióállóság, de fontos lehet a bio­kom­pa­ti­bilitás, hőállóság, sugárzásállóság, stb. A kiválasztás szempontjai között legtöbbször az anyag »tömbi« (bulk) tulajdonságai a döntőek. – Funkcionális anyagok: (1) Egyszerűek: valamely fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságot ki­használó (»smart«, pl. alakra emlékező, stb.) szerkezetek. (2) Komplex szer­ke­zetek: technológiai műveletek sorával kialakított, akár számítás-, híra­dás­technikai, optikai stb. alkalmazás, vagy pl. mágneses, mechanikai, gra­vi­tációs stb. érzékelés és »beavatkozás«. – Ma a komplex, célorientált (pl. egészséges élet, energetika, számítástechnika, hírközlés, multimédia, orvosi-biológiai eszközök, intelligens épületek, intelligens világítás, vagy akár a sporteszközök csúcsigénybevételének igényei, stb.) anyagok fejlesztése, alkalmazása a fő cél, amelyek főleg a »funkcionális« kategóriába esnek. A kutatási, fejlesztési trendek e területeken csúcsosodnak ki, különböző anyagcsaládokat alkalmazva. A »funkció« ma annyit tesz, mint: hő, elektromos tér, nyomás, gyorsulás, gravitációs tér, stb. »külső« behatásaira adott – végül elektromos jellé alakított – »válaszjel«. Ugyanis az elektromos jel az, amit a computer kezelni tud: gondolkodik rajta, majd a gondolkodás eredményét olyan elektromos jelként közli, amellyel be tudunk avatkozni a világba – szabályozni, alakítani tudjuk azt. A funkcionális anyagok lényege tehát valamiféle »érzékelés« és »beavatkozás« képessége.