fényészlelés – Talán a fény hordozza a legtöbb információt, ezért a fényészlelés (detektálás) fontos kapcsolat a külvilággal. Erre szolgálnak a fizikai eszközök, de az élővilág is kifejlesztette saját fényérzékelését. Az optikai detektorok az általuk elnyelt fény energiáját elektromos jellé alakítják át, és működhetnek az infravörös, a látható és az ultraibolya tartományban (spektrális érzékenység). Két fő típusuk van: termikus és fotondetektorok. A főleg infravörösben alkalmazott termikus detektoroknál az elnyelt fényenergia hőmérsékletemelkedést hoz létre (bolométer, termisztor, termopár). A fotondetektoroknál az elnyelt fotonok által keltett szabad töl­tések vagy fotoelektronok adják a jelet. A fotodiódák kiterjedten alkalmazott félvezető eszközök (pl. a televízió távirányításánál jelvevők), melyeknél vagy a fotofeszültséget, vagy a fotoáramot mérik. A fotoelektron sokszorozók nagyon érzékeny detektorok, ahol a fotokatódban elnyelt foton egy elektront vált ki, majd azt felgyorsítva és a diódákon sokszorozódva a szekunder elektronok az anódon áramot hoznak létre. Egyes fotonokra is érzékeny, így foton­számlálóként is működhet. A CCD (Charge Coupled Device) töltési csatolt eszköz, amelynél sok kis fényérzékelő (pixel) van elrendezve sorosan vagy négyzethálósan. Minden pixel a ráeső fény hatására elektromos töltést tárol, amely kiolvasható elektromos jelet ad, ami digitalizálható (digitális fény­képezőgépek, videofelvevők).