kvarkok – A leptonok mellett eleminek gondolt hat feles spinű részecske. Az egyes kvarkok angol elnevezése: up, down, strange, charmed, bottom, top, jelölésükre leginkább ezek kezdőbetűit (u, d, s, c, b, t) használják. Az u, d kvarkok tömege két nagyságrenddel kisebb, a t kvarké két nagyságrenddel nagyobb a proton tömegénél. A kvarkok között ható erős kölcsönhatás, ame­lyet a gluonok közvetítenek, a könnyű kvarkoknak kötött állapotokban ész­lel­he­tő tömegét jelentősen megnöveli. Elektromos töltésük az egységtöltés vagy része. A kvarkok elektromágneses kölcsönhatását a foton, gyenge köl­csön­ha­tá­sukat a gyenge vektorbozonok közvetítik. Az elemi részek kvarkmodelljét Gell-Mann és Zweig javasolta 1964-ben. Eszerint a barionok három kvarkból, a mezonok egy kvarkból és egy antikvarkból állnak. A nukleonok kvark­szerkezetét 1970-ben nagyenergiájú elektron–nukleon szóráskísérletekben sikerült kimutatni. A c, b, t kvarkok létezését elektron–pozitron üt­kö­zé­sek­ben bizonyították. A kvantumszíndinamika szerint a kvarkok kiszakítása kö­tött állapotaikból nem lehetséges, mert minden kvarknak három különböző (színű) megjelenési formája van, és csak a színtelen kombinációk (három különböző színű kvark vagy kvark–antikvark) észlelhetők. A kvarkbezárás di­namikai magyarázatának alapgondalata az, hogy a kvarkokat összetartó erő a kvarkok közötti távolság növekedésével nem csökken, ezért nem lehet azokat egymástól szétszakítani.