proton – Egységnyi (1,6·10^-19 Cb) pozitív töltésű, 1,673·10^-27 kg tömegű, feles spinű részecske, a hidrogénatom atommagja. Egy elem atommagjai által tartalmazott protonok száma az elem rendszáma, ez szabja meg helyét az elemek periódusos rendszerében, így az elem kémiai tulajdonságait. E. Rutherford 1911-ben fedezte fel, hogy az atomok pozitív töltésű alkotórésze azok térfogatának kb. százezrednyi kis részében helyezkedik el, ő javasolta 1920-ban a proton elnevezést. Rendkívül stabil részecske. Kísérleteket vé­gez­nek a proton esetleges bomlásainak kiderítésére, ezek azt mutatják, hogy élettartama biztosan nagyobb, mint 10²⁷ év, ami sok nagyságrenddel nagyobb a világegyetem várható élettartamánál. A stabilitását értelmező megmaradó tulajdonságot, a barionszámot Wigner Jenő vezette be, a barionszámok összege minden részecskereakcióban állandó. Részt vesz mind a négy alap­vető kölcsönhatásban. Az atommag építőkövének, a nukleonnak egyik kvan­tumállapota, a másik kvantumállapot a neutron. A nukleonok, azaz a pro­tonok és a neutronok együttes száma az atommag tömegszáma. A részecskék osztályozása szerint a neutronnal együtt a barionok egyik alosztályát alkotja, a proton a legkisebb tömegű barion. Nem elemi részecske, kvarkokból épül fel. Szerkezetét nagyenergiájú elektronok nyalábjának szórásából állapították meg 1970-ben. Antirészecskéjét, az azonos tömegű, ellentétes töltésű anti­protont 1955-ben fedezték fel.