Címdokumentumok térképe |
||
proton –
Egységnyi (1,6·10-19 Cb) pozitív
töltésű, 1,673·10-27 kg tömegű, feles spinű részecske, a hidrogénatom
atommagja. Egy elem atommagjai által tartalmazott protonok száma az elem rendszáma, ez szabja meg helyét az
elemek periódusos rendszerében, így az elem
kémiai tulajdonságait. E. Rutherford 1911-ben fedezte fel, hogy az atomok pozitív töltésű alkotórésze azok térfogatának
kb. százezrednyi kis részében helyezkedik el, ő javasolta 1920-ban a proton elnevezést. Rendkívül stabil részecske.
Kísérleteket végeznek a proton esetleges bomlásainak kiderítésére, ezek azt mutatják, hogy élettartama biztosan
nagyobb, mint 1027 év, ami sok nagyságrenddel nagyobb a világegyetem várható
élettartamánál. A stabilitását értelmező megmaradó tulajdonságot, a barionszámot Wigner Jenő vezette be, a
barionszámok összege minden részecskereakcióban állandó. Részt vesz mind a négy alapvető kölcsönhatásban. Az
atommag építőkövének, a nukleonnak egyik kvantumállapota, a másik kvantumállapot a neutron. A nukleonok,
azaz a protonok és a neutronok együttes száma az atommag tömegszáma. A részecskék osztályozása szerint a
neutronnal együtt a barionok egyik alosztályát alkotja, a proton a legkisebb tömegű barion. Nem
elemi részecske, kvarkokból épül fel. Szerkezetét nagyenergiájú
elektronok nyalábjának szórásából állapították meg
1970-ben. Antirészecskéjét, az azonos tömegű,
ellentétes töltésű antiprotont 1955-ben fedezték fel. |
Összeállította: Gálfi László Utolsó frissítés: 2004. február 21. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |