Címdokumentumok térképe |
||
|
posztmodern dráma és színház –
Robert Wilson, Einar Schleef, Frank Castorf, Jan Fabre, Christoph Marthaler, Elizabet LeCompte, Declan Donehan,
Deborah Warner, a Wooster Group rendezései, illetve Heiner Müller, Rainald Goetz, Bazon Brock, Peter Handke,
Elfriede Jelinek, illetve Dario Fo, Bernard Maria Koltčs, Dea Loher és Urs Widmer darabjai egyértelműen
megkérdőjelezik, sőt szertefoszlatják a fiktív kozmosz ábrázolásának az európai színház hatvanas évek végére
kialakult szokásrendjét tekintve domináns igényét. A logikus összefüggés és koncentrált szerkesztésmód, ill. a
színházi jelrendszerek adott rendezést szervező hierarchiája biztosította értelemösszefüggés dekonstrukciója a színházi
jelrendszerek puzzle-szerű szerveződésének ad helyet, minek következtében a reáliák, az érzékek és a test önálló és
saját logikájából építkező autonóm teatralitás alkotja e színház energiacentrumát. A valóságészlelés és -értés
normativitását játékba hozó lassítás vagy a rizómaszerű telítettség és gyorsítás, az akusztikai és vizuális dramaturgia
feszültséget teremt a befogadás értelemképző (szemiotikai) és érzéki (performatív) dimenziója között, stimulálja ill.
aktivizálja az észlelési mechanizmust – lehetővé téve, hogy a színház az élő test materialitásának és észlelésének,
a játékos és a néző közös testi, térbeli és időbeli együttlétének tematizálásával definiálhassa újra önmagát az
immateriális és szimulatív médiavilággal
szemben |
Összeállította: Kiss Gabriella Utolsó frissítés: 2004. április 1. © 2004 MTA |
Kapcsok a világháló felé és szakirodalom | ||
¬ Nyitóoldal ® |