|
emberi jog –
ami minden embert – e minőségénél fogva – egyenlően megillet, közös lehetőség,
szabadság. Az elidegeníthetetlen jogokat mindenekelőtt az államnak kell tiszteletben tartania.
Az emberi jogok veleszületett jogkénti megalapozása a természetjogi gondolkodás része. Locke
szerint (1688) az emberek természettől fogva mindnyájan szabadok, egyenlők és függetlenek, joguk
van tulajdonra. E jogok kikényszerítését átruházták a kormányzatra. A jogokat semmibe vevő
zsarnoksággal szemben ellenállásnak van helye. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776)
az ember elidegeníthetetlen jogait magától értetődőnek tekinti. A kifejezés a 18. század második
felében terjedt el Franciaországból. A Francia Forradalom Alkotmányozó Nemzetgyűlése fogadta
el az Ember és Polgári Jogainak Nyilatkozatát (1789). –
Az emberi jog nemzetközi jogi elismerésére csak a II. Világháború embertelenségeinek, a
totalitariánus barbarizmusnak az elutasítására, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában
került sor (ENSZ Közgyűlés, 1948), az emberi méltóság feltétlen tisztelete diktálta. A
szabadságjogok listáját a gazdasági és szociális jogok egészítik ki. Jogilag
kötelezővé az 1966-os Politikai és Polgári Jogok, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális
Jogok Egyezségokmányai tették. További egyezmények konkretizálják – egyebek közt –
a nők egyenlőségét, a faji megkülönböztetés, a tortúra tilalmát. Az emberi jogi mozgalmak
hatékony jogérvényesítésre törekedve a nemzeti és nemzetközi kapcsolatok tényezői. |
Összeállította: Sajó András
Utolsó frissítés: 2003. október 28.
© 2003 MTA |