természetjog – a jog és a társadalom helyes rendjére vonatkozó elképzelés. A jog attól helyes és követendő, hogy megfelel az emberi természetben rejlő követelményeknek, vagy egy magasabb, isteni tervben szereplő parancsnak. A római jog forrásai közt szerepel a ius gentium, azaz a különböző népek jogában szereplő, az életviszonyok természetes követelményeivel összhangban álló közös szabályok. Ezeket az ember természetes értelme képes ilyenként felismerni (ius naturale). A teológiai (különösen a katolikus) természetjog a vallás kinyilatkoztatott parancsainak felsőbbségére épül. A lélek dolgaiban a spirituális és nem a világi hatalomnak kell engedelmeskedni (Aquinoi Szt. Tamás). A metafizikus természetjogi felfogás szerint a tételes jog meg kell feleljen valamiféle igazságosságnak. Az emberi jogi felfogások a tételes jogot éppen az emberek természetével ellentétben álló megoldások miatt támadták. A 19. századi jogpozitivizmus jogfogalma elfordult a jognak a vallásos ideológiák szerinti megalapozásától. Az utilitariánusok az emberi jogokat tapasztalatilag megalapozatlan képzelődésnek minősítették. A hitleri rezsim jogtalanságai hatására újjáéledő természetjogi eszme szerint erkölcsi minimum nélkül nincs jogrend és az erkölcsi rendet sértő előírásokat nem kell betartani, illetve a jognélküli rendszerrel szemben ellenállásnak van helye.