környezetvédelmi jog – az ökológiai egyensúly fenntartására a környezetet, illetve egyes elemeit (pl. víz-és vízgazdálkodás, stb) érintő tevékenységek szabályozására vonatkozó nemzeti szabályok és nemzetközi szerződések joganyaga. A környezetvédelmi jog a a hatvanas évek vége óta fejlődőtt ki, a környezeti katasztrófák és az ezek nyomán erősődő lakossági (társadalmi) mozgalmak, illetve a törvényhozásba kapcsolódó zöld pártok hatására. A szabályozás az elővigyázat (a kockázatok nem vállalása), a megelőzés, a »szennyező fizet«, a környezeti hatások integrált figyelembevétele, és a társadalmi tájékoztatás és részvétel alapelveire épül és a fenntartható fejlődést kivánja szolgálni. A szabályozás céljait – szakosodott állami környezetvédelmi szervezetek – részben az elfogadható környezeti állapot meghatározásával, illetve ehhez kapcsolódó szennyezéskibocsátási szintek meghatározásával, és az előírások megszegése esetén bírságolással, tevékenység-megszüntetéssel, illetve büntetéssel kényszerítik ki (parancsoló-ellenőrző rendszer). A természetvédelmi területek (nemzeti parkok) a fennálló állapot háborítatlanságát hivatottak biztosítani. Gazdasági ösztönzők (pl. adókedvezmények) a környezetbarát technológiák meghonosítását szolgálják. A határokon átnyuló és globális környezeti hatások kezelésére nemzetközi együttműködés alakult ki (– éghajlatváltozás, globális felmelegedés).