büntetés (büntetőjogi) – Hogy a jog szabályainak érvényt szerezzen, a súlyos jogsértőket az életet, testi épséget, személyes szabadságot, vagyont, társadalmi állást érintő hátránnyal sújtja az állam. Az állam büntetési monopóliuma a megtorlást (talio) meghatározóvá tette. A kegyetlen büntetéseket és a halálbüntetést a modern jogrendszerek legtöbbje már nem alkalmazza (emberi jog). A klasszikus büntetőjog szerint az állami büntetés nem okozhat nagyobb hátrányt, mint amit az elkövető okozott. A társadalomvédelmi felfogások az elkövető személyes veszélyességére is tekintettel vannak (totalitariánus jog). A büntetéstől 18–19. századi vallási és szociális reformerek átnevelő hatást vártak (a bűn megbánásán illetve a munkavégzésen keresztül). A társadalmi életbe beilleszkedést lehetővé tevő átnevelés a börtönrendszer körülményei között kevéssé érhető el, ezért ma alternatív büntetések, mint félig nyitott börtön, közösségi munka kezdik felváltani a börtönbüntetést. A szabadságvesztést az elvetemült bűnözők társadalomból kivonására irányuló büntetésként működtetik. A társadalomnak a bűnözéstől távol tartását a bűntettektől való általános elrettentés szolgálja. A jog gazdasági elemzése szerint a tiltott magatartást a várható hátránnyal olyan költségessé kell tenni, hogy ne érje meg az előírást megsérteni. Az egyéni elrettentés meghatározott elkövetőkre irányul.