hungarológia – Hungarológia, hungarisztika, magyarságtudomány: a ma­gyar nyelv, kultúra, civilizáció és történelem nemzetközi szintű kuta­tásával és oktatásával foglakozó tudományszakok együttes elnevezése. A szót 1920 körül Gragger Róbert, az első nem magyarországi magyar egyetemi tanszék (Berlin, 1917) alapítója alkotta hasonló latin elnevezések nyomán. Szűkebb értelmezése csak Magyarországon kívül ismeri el a fogalmat, a tágabb értel­mezés Magyarországra is érvényesnek tartja. Kidolgozásában az 1930-as években jelentős szerepet vállalt Bartucz Lajos és Eckhardt Sándor. Németh László egyedi szellemtörténeti indíttatással egységes disz­ciplínaként, de nem akadémiai rendszerben, hanem mint »magatartás- és sorstudomány«-t, többek között a magyar kultúra jellegzetes vonásainak vizsgálatát és európai tájékozódását határozta meg. 1949 után a tudománypolitika mintegy három évtizeden át elutasította. Az 1990-es évek vitáiban ismét fölvetődött elméleti megalapozásának és diszciplínaként meghatározásának igénye. Gyakorlatban a kutatóhely szakember-adottságától függ, mit értenek rajta, esetenként az országismeretet is. Kutatására intézeteket hoztak létre, például: Páz­mány Pé­ter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete (Budapest, 1939), Er­dé­lyi Tudományos Intézet (Kolozsvár, 1940), Hungarológiai Intézet (Újvidék, 1969), Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1977). Világszerte egyetemi tanszékeken oktatják.