ékírás – Az ékírás az Kr. e. IV. évezred utolsó harmadában jelent meg Dél-Mezopotámiában. Az első ékírásos táblák Uruk városából kerültek elő, feltehetően sumer nyelven íródtak. Az ékírást nedves agyagba rögzítették, ék alakúra vágott végű íróvesszővel. – A jelek kezdetben tárgyakat, fogalmakat, vagy szavakat jelöltek. Később egyes jeleket sumer szótövek leírására, másokat pedig fonetikus értékük szerint használtak, a nyelvtani elemek rögzítésére. Az Kr. e. III. évezred közepétől az ékírást sémi nyelvek, elsősorban az akkád leírására is alkalmazták, a jelek fonetikus értékeit szótagokként használva. Egyes jelek az utánuk következő szó kategóriáját határozták meg. Körülbelül hatszáz jelet használtak. – Az ékírás igen hosszú ideig és széles körben maradt használatban, az utolsó ékírásos táblák az 1. századból származnak. A rendszert nem csak a sumer és akkád nyelv leírására használták, hanem többek között az elámi, hettita, eblai nyelvekre is. Az Kr. e. II. évezred derekán megjelent egy alfabetikus változat, amellyel ugariti, az Kr. e. I. évezredben egy másik, amellyel perzsa nyelven írtak. – A mezopotámiai ékírásos kultúra több jellegzetes műfajt hozott létre: irodalmi szövegeket, tudományos szövegeket, királyfeliratokat, lexikális listákat stb.