Címdokumentumok térképe |
||
Leuveni Kódex –
A latin nyelvű, olasz Domonkos-rendi szerzetes által írt hártyakódexben található a legkorábbi magyar
– és egyben finnugor – irodalmi alkotás, a 13. századi Ómagyar Mária-siralom.
A szövegemlék a 134b hártyalapon olvasható, ahová magyar Domonkos-rendi szerzetes szúrta be. Ezen
kívül a kódexben találhatók a legkorábbi magyar nyelvű glosszák is. A 298 lapból álló kézirat
régebbi, mint kötése, amely elég szerény külsejű – talán mert mindennapos használatra készült.
A díszítetlen bőrrel bevont fatáblákról mára elvesztek a koptatógombok és a két csat, ami középen
összetartotta a 147 x 101 mm nagyságú kódexet. A kézirat sorsát 1910 óta ismerjük, amikor egy
müncheni antikvárius, Jacques Rosenthal megvásárolta Toscanában. Tőle vette meg azután 1922-ben a
német Jóvátételi Bizottság, amelynek többek közt a leuveni Katolikus Egyetem Könyvtárának kárpótlása
volt a feladata. Egyezmény keretében értékes kódexeket, kéziratokat, könyveket vásároltak a belga
gyűjtemény számára, mivel 1914-ben, az I. világháború idején a német hadsereg nagyrészt elpusztította
azt. Így került 1922-ben Leuvenbe a kódex, amely elnevezését a belga egyetemi város flamand neve után
kapta (franciául Louvain). A II. világháború alatt, 1940-ben ismét megsemmisült az Egyetemi Könyvtár,
de mielőtt odaért volna a német hadsereg, a kisebb méretű értékes kéziratokat, kódexeket –
köztük az Ómagyar Mária-siralmat tartalmazót is – egy páncélszekrénybe zárták, aminek
köszönhetően nem égtek el. A Leuveni Kódexet időről-időre megpróbálta a magyar állam csere útján
megszerezni, de ez csak 1982-ben sikerült. Azóta az Országos Széchényi Könyvtárban található. A
Leuveni Katolikus Egyetem csereértékként 12 ősnyomtatványt (8 kötet), 24 darab 16-17. századi
nyomtatványt (16 kötet) és egy 18. századi kéziratos gyűjteményt (8 kötet) kapott, amelyek nagyrészt
flamand vonatkozásúak. |
Összeállította: Varga Anna Utolsó frissítés: 2003. november 7. © 2003. MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |