Leuveni Kódex – A latin nyelvű, olasz Domonkos-rendi szerzetes által írt hártyakódexben található a legkorábbi magyar – és egyben finnugor – irodalmi alkotás, a 13. századi Ómagyar Mária-siralom. A szövegemlék a 134b hártyalapon olvasható, ahová magyar Domonkos-rendi szerzetes szúrta be. Ezen kívül a kódexben találhatók a legkorábbi magyar nyelvű glosszák is. A 298 lapból álló kézirat régebbi, mint kötése, amely elég szerény külsejű – talán mert mindennapos használatra készült. A díszítetlen bőrrel bevont fatáblákról mára elvesztek a koptatógombok és a két csat, ami középen összetartotta a 147 x 101 mm nagyságú kódexet. A kézirat sorsát 1910 óta ismerjük, amikor egy müncheni antikvárius, Jacques Rosenthal megvásárolta Toscanában. Tőle vette meg azután 1922-ben a német Jóvátételi Bizottság, amelynek többek közt a leuveni Katolikus Egyetem Könyvtárának kárpótlása volt a feladata. Egyezmény keretében értékes kódexeket, kéziratokat, könyveket vásároltak a belga gyűjtemény számára, mivel 1914-ben, az I. világháború idején a német hadsereg nagyrészt elpusztította azt. Így került 1922-ben Leuvenbe a kódex, amely elnevezését a belga egyetemi város flamand neve után kapta (franciául Louvain). A II. világháború alatt, 1940-ben ismét megsemmisült az Egyetemi Könyvtár, de mielőtt odaért volna a német hadsereg, a kisebb méretű értékes kéziratokat, kódexeket – köztük az Ómagyar Mária-siralmat tartalmazót is – egy páncélszekrénybe zárták, aminek köszönhetően nem égtek el. A Leuveni Kódexet időről-időre megpróbálta a magyar állam csere útján megszerezni, de ez csak 1982-ben sikerült. Azóta az Országos Széchényi Könyvtárban található. A Leuveni Katolikus Egyetem csereértékként 12 ősnyomtatványt (8 kötet), 24 darab 16-17. századi nyomtatványt (16 kötet) és egy 18. századi kéziratos gyűjteményt (8 kötet) kapott, amelyek nagyrészt flamand vonatkozásúak.