felnőttoktatás – döntően önkéntes, informális tanulás. A művelődési anyag tartalma, irányultsága, mennyiségének meghatározása a résztvevő fel­nőtt igényei szerint történik, és általában kötetlen. A felnőttoktatásban je­lentős motiváció, mélyebb, stabil önművelési, módszertani kultúra esetén lehet tartós, egzisztenciális kötöttségű elsajátítási eredményre számítani. Az Európai Unió törekvései szerint Magyarországon törvény szabályozza a fel­nőtt­kép­zést, intézményeit és támogatási rendszerét. A felnőttoktatásban az akkreditáció a formális oktatás esetében jellemző. A felnőttoktatás számos szintéren valósul meg: ilyenek az állami vagy önkormányzati formális ok­ta­tási in­téz­mé­nyek mellett a képzési vállalkozások, civil szervezetek, melyek munkahelyi, alapítványi és profit-érdekeltségű szervezetek. Ezekben a ta­nu­lás támogatása az általános képzésre, munkaerőpiaci képzésre (mun­ka­nél­kü­liek képzése, átképzése, új kurrens szakmákra való felkészítés, vezető- és menedzserképzés), nyelvoktatásra irányul. A korszerű felnőttoktatásra jel­lem­ző az előzetes tudás értékelése és a többfokozatú – felzárkóztatást, szak­mai alapozó képzést, és álláskeresési technikákat (sze­mé­lyi­ség­fej­lesz­tést) tartalmazó – programválaszték, valamint az átfogó képzési-mun­ka­ta­ná­csa­dói rendszer. Ilyen rendszer a munkaügyi szervezet, amely térítésmentes szol­gál­ta­tás­ként segítséget nyújt a fiatal és az idősebb felnőttek részére a szak­mai vagy az általános célú tanulásban.
Összeállította:
Benedek András
Utolsó frissítés:
2004. február 15.
© 2004 MTA
     
  Kapcsok a világháló felé és szakirodalom